Egyesek a futás során a lábfejre való leszállást javasolják, míg mások a sarokra való leszállást részesítik előnyben. Javasoljuk, hogy kezdetben a láb közepével érjen a talajhoz. Kutatások szerint a profi hosszútávfutók általában a láb közepével érnek a talajhoz. A kocogók a láb közepével és a sarokkal érnek a talajhoz, míg a gyorsabb futók a kocogóknál előrébb érnek a talajhoz.Úgy véljük, hogy csak a sprinterek és a középtávfutók alkalmasak a lábfejre való talajérintésre. Bár lehetnek kivételek, a lábközép talajérintése kiváló megoldás kezdő és középhaladó futók számára. Ez minimálisra csökkenti a lengéselnyelő hatást, enyhíti a vádliizmok és az Achilles-ín terhelését, és felkészíti a testet a következő lépésre.
Csípő és fej pozíciója
Ez a koncepció nehezen elképzelhető: hol kell lennie a csípőnek, amikor a lábad a talajjal érintkezik? Egyesek azt tanácsolják, hogy a lábadnak a súlypontod vonalának végén kell landolnia, így egyenes vonalat képezve a fejedtől a csípődön át a lábadig.Tartsd a fejed egyenesen és felegyenesen, és nézz egyenesen előre. Különösen óvatosan fordítsd el a fejed, általában a nyak felett, hogy elkerüld a törzs elfordulását és a mozgás közbeni egyensúlyvesztést.
Karok helyzete
Ez a testtartás akkor alkalmazható, ha nem használsz futókocsit, és szabadon tudod mozgatni a karjaidat. Fontos, hogy ne zárd be a karjaidat, ne szorítsd össze az öklödet, és ne zárd be teljesen a könyöködet.Maradjon ellazult. Tartsa a karjait természetesen behajlítva a derék szintje felett, se túl magasan, se túl alacsonyan. Lengesse mindkét karját felváltva előre és hátra, összehangolva az ellenkező láb mozgásával. A pályán futó sprinterek teljesen előre-hátra lengetik a karjaikat, míg sok hosszútávfutó enyhén hajlított lengést alkalmaz. A kiváló futók azonban minimális energiát fordítanak a karok mozgására. Más szavakkal, kerülje az erőteljes karlendítést.
Térdek
Hosszútávfutás közben kerülje a térdek túlzottan magas emelését. Csak a sprinterek vagy a dombokat mászóknak van szükségük ilyen magas térdemelésre.