A magtár megtöltésének ünnepe a tavaszi fesztivál ünnepségeinek szerves részét képezi. Szigorúan véve ez jelzi az első holdhónap utolsó ünnepét. Ha a Laba fesztivál a tavaszi fesztivál kezdetét jelzi, akkor a magtár megtöltésének ünnepe annak végét jelenti.
A gabonatöltés ünnepének három hagyományos szokása
Az első szokás szerint ezen a napon mindenki jóllakik, hogy az év éhínségtől mentes és boldogsággal teli legyen. Ez a szokás a gabonatöltést jelképezi. Az északi régiókban elsősorban gombócokat vagy párolt zsemléket fogyasztanak: a gombócok evését „gabonatöltésnek”, a zsemlék evését pedig „gabonatakarásnak” nevezik, mindkettő a bőséges újévi termés reményét fejezi ki.
A második szokás szerint ezen a napon rizst, tűzifát és szenet halmoznak fel, amit „a magtár megtöltésének” neveznek. Ez arra emlékeztet, hogy a háztartás vezetése nem egyszerű feladat, és arra ösztönöz, hogy folyamatosan figyeljünk az élethez szükséges dolgok felhalmozására, és ne legyünk gondatlanok a holnap szükségleteivel kapcsolatban. Ez a kínaiakra jellemző szorgalom és takarékosság erényét testesíti meg.
A harmadik hagyomány, amely főként a mezőgazdasági háztartásokban elterjedt, az, hogy kis mennyiségű hamut szórnak az udvar földjére, hogy gabonatároló alakot formáljanak. Egy marék gabonát helyeznek bele, amely a gabonatároló bezárását szimbolizálja. Ezután köveket nyomnak a gabonára, amit „a tároló biztosításának” neveznek – ez a rituálé a bőséges termés reményét fejezi ki, és „a gabonatároló megtöltésének” nevezik.
A magtár megtöltésének ünnepe a bőség üdvözlését és a szűkösség elhárítását hangsúlyozza. Ezen a napon a magtárakat gabonával töltik fel, a vízkorsókat megtöltik, és a bejáratokhoz szén kerül, hogy elriasszák a gonosz szellemeket, és biztosítsák a zökkenőmentes jólétet az év során. A gazdák ezen a napon nem adnak el gabonát, a gabonakereskedők viszont szívesen vásárolnak, hogy biztosítsák a jó előjeleket. A mai napig néhány idősebb városi lakos megtartotta azt a szokást, hogy ezen az ünnepen rizst és lisztet vásárol.
Őszintén szólva, ebből a három szokásból az elsőt kedvelem a legjobban – a jóllakás és a jóízű ivás a leginkább földhözragadt szokás, nem igaz?