A tágult politetrafluor-etilén (ePTFE) jelenleg a legideálisabb biológiai szövetpótló anyag. Kiváló biokompatibilitással és egyedülálló mikroporózus szerkezettel rendelkezik, nem mérgező, nem rákkeltő és nem okoz allergiás mellékhatásokat. Az emberi szövetsejtek és erek be tudnak nőni a mikroporokba, és az autológ szövethez hasonló szövetkapcsolatokat képeznek. Az orrplasztikában való alkalmazása rendkívül kielégítő eredményeket hoz. Az ePTFE-vel végzett orrplasztika azonban kevésbé rugalmas, mint a szilikon, és ha az eredmény nem kielégítő, eltávolítása nehézségekbe ütközhet.
A szilikon továbbra is a klinikai gyakorlatban leggyakrabban használt orrplasztikai anyag. Jó rugalmassággal rendelkezik, tapintása puha, és könnyen formázható. Nem mutat infiltrációt vagy diffúziót, könnyen eltávolítható, és ritkán okoz elutasító reakciókat. A szilikon fizikai-kémiai tulajdonságai stabilak, nem mérgező, nem rákkeltő és nem teratogén. Szövetkompatibilitása viszonylag stabil, az öregedés vagy deformáció kockázata minimális.
Legnagyobb előnye, hogy ha a páciens a műtét utáni eredményt nem tartja kielégítőnek, könnyen eltávolítható, és nem hagy maradék hibákat. Bár a szilikon nagyobb merevsége miatt ütközéskor könnyen elmozdulhat, megfizethető ára miatt költséghatékony implantátum-opció.
Az autológ porc az orrplasztika egyik legkívánatosabb anyaga. Gyakran használt források közé tartozik a bordaporc, a fülporc és a septumporc. Ez az autológ szövet tartósan integrálódik az orr szerkezetébe, kiküszöbölve az elutasítás kockázatát és erős fertőzésállóságot biztosítva. Az így kapott orr kontúrja vizuálisan és tapintásilag is megkülönböztethetetlen a természetes szövetektől, ezért nagyon kedvelt a kozmetikai beavatkozásokat igénybe vevők körében.