A fogak fejlődése során súlyos szisztémás betegségek, táplálkozási hiányosságok vagy helyi fertőzések a zománcot képező sejtek degenerációját vagy nekrózisát okozhatják. Ez megzavarja a zománc képződésének mineralizációs folyamatát, ami orvosi szempontból „zománc hipoplázia” néven ismert zománcdefektusokhoz vezet. A zománc hipoplázia okai a következők: 1. Magas lázzal járó betegségek csecsemő- és kisgyermekkorban:
Az olyan állapotok, mint a tüdőgyulladás, a kanyaró, a skarlát, a súlyos emésztési zavarok, a rachitis, a jelentős táplálkozási hiányosságok, valamint az A- és D-vitamin, a kalcium vagy a foszfor hiánya a zománcot képező sejtek degenerációját és nekrózisát okozhatja. Ez megakadályozza a zománcmátrix lerakódását, vagy lehetővé teszi annak lerakódását anélkül, hogy mineralizációra kerülne sor, ezáltal gátolva a zománc fejlődését.
II. Anyai betegség a terhesség alatt:
Az anya terhesség alatti rubeola vagy toxémia is károsíthatja a zománc fejlődését.
III. Az elsődleges foggyökerek gyulladása:
Az ismétlődő fertőzések vagy traumák közvetlenül megzavarják a megfelelő állandó fogkezdemények normális fejlődését, megszakítva a zománc kialakulását és hipoplázia kialakulásához vezetve. Ez a hiba a fog állkapocsban történő mineralizációja során keletkezik, és csak a fogak kibújása után észlelhető; nem tükrözi a gyermek aktuális egészségi állapotát.
Ezért az A- és D-vitamin, valamint a kalcium kiegészítése ebben a szakaszban már nem hatékony a hipoplasiás zománc esetében. Következésképpen a legfontosabb a kiváltó okokra irányuló korai megelőzés. Az embrionális stádiumtól körülbelül 7-8 éves korig figyelmet kell fordítani az anya és a csecsemő táplálkozására és általános egészségi állapotára.