Esettanulmány: A tolerancia tanítása a gyermekeknek már kis koruktól kezdve
A szülői nevelés szakértői azt tanácsolják, hogy a gyermekkorban a szülőknek segíteniük kell gyermekeiket az előítéletek leküzdésében és a tolerancia elsajátításában.
Esettanulmány: Az anya elvitte majdnem négyéves kislányát, Dandant, az iskola által szervezett szülő-gyermek programra. Amikor a tanár elrendezte, hogy a gyerekek párban dolgozzanak egy építőelemes feladaton, Dandan nem akart együtt dolgozni a mellette ülő, régi ruhát viselő fiúval. Még az anyjára is morcosan nézett, és azt mondta: „Nem akarok a csoportjába tartozni. Nem tetszik a régi ruhája.”
Attól tartva, hogy a fiú meghallja és ez káros hatással lesz az önbecsülésére, Dandan anyja sietve kivitte a lányát az osztályteremből. A folyosón szigorúan megdorgálta: „Hogy mondhatsz ilyeneket?” Erre Dandan csak üres tekintettel bámult anyjára, anélkül, hogy válaszolt volna.
Szakértői elemzés: Dandan korú gyermekek esetében egyáltalán nem meglepő, hogy ilyen nyilvánvaló „kegyetlenséget” tanúsítanak. Elérték azt a stádiumot, amikor már észreveszik a másokban lévő, sajátjuktól eltérő jellemzőket.Kutatások szerint a hat hónaposnál fiatalabb csecsemők már képesek megkülönböztetni a faji és nemi különbségeket; hároméves korukra a gyerekek elkezdik kategorizálni az embereket és megítélni, melyik csoportok felsőbbrendűek; ötéves korukra a pozitív erényeket társítják a kedvelt kategóriákhoz; csak nyolcéves korukban veszik észre a társadalom különböző csoportokhoz való viszonyulását; ahogy tovább érik, megtanulják kezelni a társadalmi előítéleteket és racionálisan gondolkodni.
Mivel a gyermekek növekedésük során sokszínű világgal találkoznak, a szülőknek arra kell törekedniük, hogy segítse őket az előítéletek leküzdésében és a tolerancia kialakításában formálódó éveikben.
A tolerancia kialakításának és az előítéletek leküzdésének módszerei
Az alábbiakban bemutatunk néhány módszert, amelyet a szülők a mindennapi életben alkalmazhatnak, hogy segítsék gyermekeiket mások különbözőségeinek elfogadásában és megfelelő megítélésében.
1. módszer: A „citrom” gyakorlat
Ebben a feladatban a tanár minden gyermeknek ad egy citromot, és megkéri őket, hogy vizsgálják meg. A gyermekek a citromot a padlón gördíthetik, megkóstolhatják vagy megszagolhatják. Ezután az összes citromot egy kosárba teszik, és a gyermekeknek meg kell találniuk azt, amellyel korábban játszottak.
Annak ellenére, hogy néhány citrom piszkos, összenyomott vagy fognyomokkal borított, a gyerekek mégis azt hiszik, hogy az övék a legjobb.
Tipp: Hámozza meg a citromokat, mielőtt megkéri a gyerekeket, hogy azonosítsák a sajátjukat – így nem fogják felismerni. Ez a tevékenység segít a gyerekeknek rájönni, hogy bár az emberek külseje különbözik, belső énjük ugyanaz.
2. módszer: Jellemzők elemzése
Segítsen a gyerekeknek felismerni, miben különböznek másoktól, például hogy alacsonyabbak, kissé nehezebbek, szemüveget hordanak, vagy nem olyan ügyesek a fociban. Ezután hasonlítsa össze ezeket a jellemzőket.
Tipp: Magyarázza el, hogy mindenkinek vannak egyedi tulajdonságai. Egyesek a különbségek alapján másokat alacsonyabb rendűnek tekintenek, de ez sem igaz, sem elfogadható.
3. módszer: Példákkal illusztrálás
A szülők a közösségben történt eseményeket vagy filmekben ábrázolt jeleneteket használhatnak oktatási lehetőségként, hogy megbeszéljék gyermekükkel az intoleráns viselkedés okozta károkat.
Tipp: Kirándulások során vigye el gyermekét múzeumokba és kiállításokra, vagy együtt csodálják meg a jellegzetes építészeti elemeket, például a lekerekített tetőket vagy az ólomüveg ablakokat. Ösztönözze a különböző háttérrel rendelkező emberekkel való társadalmi interakciót.
Amikor a gyermekek előítéletekkel szembesülnek
1. Gondoskodjon arról, hogy a gyermek biztonsága ne legyen veszélyben, és erősítse meg benne azt a megértést, hogy az ilyen események helytelenek és kezelni fogják őket.
Ha gyermeke szavakkal bánt másokat
1. Azonnal avatkozzon be, és mondja meg, hogy az ilyen viselkedés elfogadhatatlan, és komolyan fogják venni.
2. Segítsen gyermekének megérteni, miért helytelen az előítélet, és ösztönözze arra, hogy vegye figyelembe mások szempontjait.
3. A mindennapi élet minden területén következetesen mutasson példát a toleranciára.
Hogyan lehet a gyermekekben toleranciát nevelni?
1. Mutasson példát
A gyermek toleranciára való képessége elsősorban az anyjától származik. A gyermekek kezdetben az anyjuktól tanulják meg a társadalmi viselkedést. Ha az anya toleranciát, nagylelkűséget és nem apró dolgokra való összpontosítást tanúsít, harmonikus kapcsolatokat ápol a szomszédokkal és a kollégákkal, a gyermek ezt utánozni fogja a saját társas kapcsolataiban, és megbocsátóbbá és társaságkedvelőbbé válik.Ha gyermeke véletlenül elkövet egy apró hibát, például eltör egy csészét, ne büntesse vagy hibáztassa őt. Inkább magyarázza el neki, hogy még az anyák is elkövetnek néha ilyen véletlen hibákat, és hogy ha legközelebb óvatosabb lesz, elkerülheti őket. Először bocsássa meg a hibát, majd segítsen gyermekének megbocsátó szívvel megérteni a hibáját. Ez megtanítja neki, hogy a tolerancia a kritika és a büntetés alternatívája a problémák megoldásában.
2. Az empatikus szemléletmód tanítása
Az empatikus szemléletmód azt jelenti, hogy konfliktusok során figyelembe vesszük a másik fél nézőpontját – elgondolkodunk azon, miért cselekedett vagy beszélt úgy, ahogy. Ennek elsajátítása csökkenti a felesleges feszültségeket. Hasonlóan a sakkozókhoz: a kezdők kizárólag a saját lépéseikre koncentrálnak, de ahogy fejlődnek, előre látják az ellenfelek stratégiáit és megtervezik az ellenintézkedéseket.Sok gyermek szokásosan kizárólag a saját perspektívájából nézi a dolgokat, és nehezen veszi át mások nézőpontját. Erre a gyógymód pontosan az, hogy „magunkat a másik helyébe képzeljük”.
Ha az anya perspektívájából nézzük a dolgokat, akkor láthatjuk, hogy jó szándékú zsörtölődése van; ha a tanár szerepét nézzük, akkor láthatjuk, hogy milyen keményen dolgozik; ha pedig az osztálytársaink helyzetét nézzük, akkor rájövünk, hogy a legtöbb társunk kedves, megközelíthető és barátságra méltó.Ezért elengedhetetlen, hogy az általános iskolás gyerekeket megtanítsuk a pszichológiai transzpozíció gyakorlására. 3. Tanítsuk meg a gyerekeket mások megértésére és arra, hogy mindenki hibás Semmi sem tökéletes; az emberi természetben rejlik a hiányosságok és a tökéletlenség. Az osztálytársakkal és a barátokkal való kapcsolattartás során nem kell tökéletességet követelni vagy könyörtelenül hibákat keresni. Ehelyett keressük a közös pontokat, miközben tiszteletben tartjuk a különbségeket, feltéve, hogy ezek a hibák nem kapcsolódnak a jellemhez vagy antiszociális viselkedéshez.Ha egy barátunknak vannak hiányosságai, vagy egy osztálytársunk rossz hangulatban van, és furcsa dolgokat mond vagy tesz, akkor nem kell minden apró részletet kielemezni, és nem kell minden helyzetben igazságosságot és ésszerűséget követelni. Ha megbocsátunk, toleránsak és megértőek vagyunk, azzal nemcsak jobb lelkiállapotot alakítunk ki magunkban, hanem egy újabb lépést teszünk a személyes fejlődés útján.
Természetesen a toleranciát nem szabad összetéveszteni a félelemmel, a gyengeséggel, a vak engedelmességgel vagy az esztelen egyetértéssel – ezt a különbséget egyértelműen meg kell magyarázni a gyermekeknek. Az anyáknak gondoskodniuk kell arról, hogy gyermekeik megértsék, hogy a tolerancia a jó és a rossz megkülönböztetése után az osztálytársaknak vagy barátoknak tett tudatos engedmény, nem pedig kompromisszum a rosszat cselekvőkkel vagy a rossz cselekedetekkel. Nincs szükség toleranciára azok iránt, akik rosszindulatúak vagy visszaélnek a helyzetükkel.
4. Ösztönözze a gyermekeket a társaikkal való interakcióra
A megbocsátó szív a társadalmi interakciók során alakul ki. Csak másokkal való kapcsolattartás révén fedezik fel a gyermekek, hogy mindenkinek vannak hibái, és mindenki követ el kisebb-nagyobb tévedéseket. Mások hiányosságainak és hibáinak tolerálása elengedhetetlen a normális, baráti kapcsolatokhoz. Az ilyen interakciók révén fogják meg a gyermekek igazán a tolerancia jelentését és az azzal járó örömöt.Például elismerni mások hiányosságait, örülni a társaik sikereinek, segíteni a nehézségekkel küzdő gyerekeknek és elfogadni az ésszerű javaslatokat. Ezek a cselekedetek lehetővé teszik a gyerekek számára, hogy barátságokat kössenek, osztozzanak mások eredményeiben és elősegítsék saját fejlődésüket.
Ezekben a kapcsolatokban az anyáknak különösen arra kell ösztönözniük a gyerekeket, hogy tolerálják a kiemelkedő társaikat, azokat, akiket „alacsonyabb rendűnek” tartanak, és riválisaikat.A gyermekeket meg kell tanítani arra, hogy ne irigyeljék a kiemelkedő társaikat, ne gúnyolják azokat, akiket „alacsonyabb rendűnek” tartanak, és ne szándékosan ellenségeskedjenek riválisaikkal. Ösztönözzük őket arra, hogy tanuljanak a példamutató társaiktól, segítsék a nehézségekkel küzdőket, és működjenek együtt a versenytársaikkal.