A mellnagyobbítás műtétet általában háromféle metszési módszerrel végzik: hónalji metszés, bimbóudvar körüli metszés és mell alatti redő metszés. A legmegfelelőbb metszés kiválasztása gyakran dilemmát jelent a plasztikai sebészetre jelentkezők számára.
Három ok, amiért a sebészek nem javasolják a hónalji metszést:
1. A heg láthatósága a nyári hónapokban.
A hónalji metszés a hónalj szőrnövekedésének természetes redőjében rejtőzik, és álló helyzetben nagyon diszkrét marad. Ezért sok páciens kéri ezt a módszert. Ez a rejtettség azonban relatív; nyáron ujjatlan ruhák viselése felfedheti a műtéti heget.
2. A hónalji metszéses mellnagyobbítás során gyakran előfordul az implantátum elmozdulása és aszimmetria.
Továbbá, a mellnagyobbító műtét pusztán technikai szempontjából a hónalji metszés két fő kihívást jelent. Az első a pontos metszés elvégzése.Az összes metszési hely közül a hónalji megközelítés a legmesszebb van a mell alatti redőtől, ami miatt ennek a területnek a metszése a legkevésbé kontrollálható. Ennek eredményeként a hónalji metszéses mellnagyobbítás gyakran az implantátum elmozdulásához és aszimmetriához vezet.Bár az endoszkópos technikák egyre elterjedtebbek, csak részben tudják megoldani ezt a problémát. Az endoszkópos eljárások jelentősen meghosszabbítják a műtét időtartamát, és a magas berendezésköltségek, valamint a szigorú technikai követelmények korlátozzák széles körű alkalmazásukat. 3. A hónalji metszések nem alkalmasak minden műtéti igény kielégítésére A hónalji metszések második korlátja, hogy nem alkalmasak komplex mellműtétek elvégzésére.Egyszerűen fogalmazva: ha a páciensnek egyidejű korrekciót igénylő mirigyptózisa van, a hónalji metszés nem alkalmazható a mellnagyobbításhoz. Ezenkívül súlyos kapszuláris kontraktúra, implantátum áthelyezés vagy kettős lumen deformitás korrekciója esetén további metszésekre van szükség a bimbóudvar vagy a mell alatti redő körül.
II. Areola szélén végzett metszés
Ez a metszés a legközvetlenebb megközelítést jelenti, gyakorlatilag univerzális behatolási pontként működik. Biztosítja, hogy minden sebészeti beavatkozás közvetlen látótérben történjen, kivételes kontrollt és nagyobb biztonságot nyújtva a sebészeti eredmények tekintetében. Ez a szerző által preferált sebészeti megközelítés is. Ázsiai személyek, különösen fiatal, szülést még nem átélt nők esetében azonban az areola gyakran túl kicsi ahhoz, hogy ez a metszési technika alkalmazható legyen.
III. Mellek közötti redő metszés
Ez a metszés számos előnnyel jár, és nyugati tudósok már régóta kedvelik.
Sok beteg pontosan azért választja a mellek közötti redőn végzett mellnagyobbítást, mert támogatja a kettős síkú mellnagyobbítás koncepcióját. A mellek közötti megközelítés hasonlóságot mutat a bimbóudvar metszéssel, mindkettő közvetlen látást és a bonyolult részletek pontos ellenőrzését teszi lehetővé.A keleti tudósok kezdetben elutasították ezt a módszert, mert úgy vélték, hogy hajlamos a hipertrófiás hegesedésre. Azonban a hegkezelési technikák kiforrásával és széles körű elterjedésével ez a metszés ma már nem látható eredményeket hoz. Fokozatosan egyre népszerűbbé válik hazánkban, és életképes mellnagyobbítási módszert jelent.
Minden metszés típusnak megvannak a maga előnyei és korlátai. A hónalji metszésnek az a vonzó előnye, hogy nem hagy látható hegeket a test elülső részén, azonban nem alkalmas komplex mirigymanipulációkra, és nem minden esetben alkalmazható. Mind a bimbóudvar, mind a mell alatti metszés lehetővé teszi a közvetlen vizualizációt a beavatkozás során, így különböző elsődleges vagy másodlagos mellkontúr-problémák korrigálhatók. Szélesebb körű alkalmazhatóságuk magyarázza, miért kedvelik ezeket a technikákat a nagyobb központok.