A gyógybor egy elixír, amely egészségjavító kínai gyógynövényeket kever össze alkohollal. Az alkohol hatása felerősíti a gyógyhatásokat, míg az alkohol erőssége fokozza a gyógynövények hatékonyságát, ezáltal növelve a terápiás előnyöket.A gyógyborok összetevőik jellege szerint kategorizálhatók: állati eredetű, növényi eredetű, állati és növényi eredetű, vagy ásványi eredetű. A gyakran használt összetevők közé tartozik a ginseng, a kígyó, a goji bogyó, a szarvasagancs, a szarvas pénisz, a cordyceps és az amerikai ginseng.
A gyógybor ötvözi az alkohol és a gyógyszer kettős tulajdonságait, bár elsődleges célja továbbra is gyógyászati. Ahogy a mondás tartja, a bor minden gyógyszer ura, önmagában is gyógyászati tulajdonságokkal rendelkezik. Ezenkívül az alkohol hatékonyan kivonja a gyógynövényekből mind a lipidoldható, mind a vízoldható hatóanyagokat, jelentősen fokozva a terápiás hatékonyságot. Így az alkohol fokozza a gyógynövények hatását, míg a gyógynövények erősítik az alkohol hatását, kölcsönösen megerősítve egymás hatását.Míg egy gyógynövény önmagában háromszoros hatást fejt ki, a gyógyborban hat-nyolcszoros hatást érhet el. Ráadásul a bor és a gyógynövények kombinációja fokozza az alkohol hatását. Ha valaki normál esetben fél pohár bort tud inni, akkor gyógyborból csak egy kortyot szabad inni.
Használjon tiszta szeszes italt; a gyógynövényeknek egész gyökereknek vagy szeleteltnek kell lenniük.
A bor fajtája kevés hatással van a hatékonyságra; általában az alkohol tartalmát és ízét személyes preferenciák szerint válassza ki.Az alacsony toleranciájúak választhatnak alacsony alkoholtartalmú szeszes italokat, körülbelül 38% ABV; a magasabb toleranciájúak választhatnak magas alkoholtartalmú szeszes italokat, körülbelül 52% ABV. A fermentált likőröket általában kerülni kell, mivel a fermentáció jellegzetes aromája keveredhet a gyógyászati illatokkal, ami kellemetlen, visszataszító szagot eredményez. Általában a sima fehér szeszes italokat vagy a rizsborokat részesítik előnyben, amelyek gyógynövényekkel keverve enyhe, vonzó illatot eredményeznek.
A baijiu előnye, hogy nem romlik és hosszú távon tárolható. A déli régiókban gyógyászati célokra néha gyümölcsborokat is használnak, amelyek alacsonyabb alkoholtartalommal rendelkeznek és kevésbé irritálják a szervezetet. Gyümölcsbor használata esetén általában a főzet módszerét alkalmazzák: a gyógynövényeket felforralják, a maradékot leszűrik, majd a kapott folyadékot gyümölcsborral hígítják fogyasztásra.
A gyógynövényeket egészben vagy 3–5 mm-es szeletekre vagy darabokra vágva lehet hozzáadni, de granulátumra őrölni nem szokás. A granulátumok ugyanis elhomályosítják a folyadékot, rontják a tisztaságát, és gyorsan oldódnak, ami magas koncentrációt eredményez. A durvább granulátumokat olyan alkalmazásokhoz tartják fenn, amelyek gyors oldódást igényelnek.
A gyógybor tárolására általában csiszolt szájú üvegpalackokat használnak, amelyek légmentesen záródnak és megakadályozzák a gyógynövények oxidációját. A sötét színű palackok előnyösebbek; ha átlátszó palackokat használnak, ügyeljenek arra, hogy azok ne legyenek kitéve közvetlen napfénynek. A gyógynövények és a bor aránya is döntő fontosságú. Általában az áztatott gyógynövényeknek a gyógybor teljes térfogatának körülbelül egyharmadát kell kitennie.
Adagonként másfél liangot fogyasszon.
A gyógynövényeket szobahőmérsékleten alkoholban áztatják, ezért légmentesen, fénytől elzárva kell tárolni. Fontos, hogy naponta rázzuk – ez a hideg macerációs módszer a leggyakoribb. Alternatív megoldásként a forró főzetnél a keveréket felmelegítik, hogy a yang felmelegedjen és a felszíni kórokozók felszabaduljanak. Ez azonban az alkohol elpárolgását okozza, ami csökkenti az erősségét és alkalmatlanná teszi hosszú távú tárolásra, ezért csak rövid távú fogyasztásra alkalmas.
Amikor a gyógybor színe már nem sötétedik, az azt jelzi, hogy a hatóanyagok teljesen kivonódtak, és a koncentráció elérte a csúcsot, ami azt jelenti, hogy a bor fogyasztásra kész. Általában az állati eredetű gyógyborok 1-2 hétig kell áztatni, míg a növényi eredetűek 3-5 nap alatt elkészülnek. Bizonyos értékes gyógynövények újra felhasználhatók: amikor a folyadék szintje körülbelül 2,5 cm-re csökken az aljától, friss borral kell pótolni, hogy az infúzió folytatódhasson.
Ne fogyassza a gyógyborokat, ha a következő állapotok bármelyike fennáll: zavaros textúra, észrevehető flokkulált részecskék, sötétedő szín, olajos réteg a felületen, gyengült alkoholos aroma vagy kifejezetten avas szag.
Fogyasztáskor egy adagban 1-1,5 liangot (kb. 50-75 ml) igyon. Azok, akik nem szoktak alkoholt fogyasztani, hígíthatják a gyógyborokat rizsborral vagy lehűtött forralt vízzel, betartva az előírt adagot.A tonizáló gyógyborok fogyasztására nincs időbeli korlátozás; a terápiás fajtákat ideális esetben nem szabad éhgyomorra vagy étkezés közben fogyasztani; a nyugtató hatású borokat pedig leginkább lefekvés előtt egy-két órával érdemes fogyasztani.
A fentiak a gyógybor elkészítésének helyes módszerét ismertetik. Bár jótékony hatása van, nem szabad túlzott mennyiségben fogyasztani; egy adagként másfél liang elegendő.