A gyermekek független egyénekként születnek, nem pedig szüleik kiegészítőiként. Míg intellektusuk még fejlődőben van, szülői gondoskodásra és irányításra szorulnak. Ebben a szakaszban a szülőknek lépésről lépésre kell ápolniuk gyermekük függetlenségét és önállóságát, hogy önállóan tudjanak működni a társadalomban. Tehát, hogyan kell a szülőknek ápolniuk gyermekük független karakterét?
Önfegyelem
A szülőknek önfegyelmet kell tanítaniuk gyermekeiknek, hogy azok képesek legyenek kontrollálni impulzusukat, és elkerüljék a vágyaik vagy szeszélyeik miatti hisztériát.Például, ha a gyermek nem hajlandó levetni az újonnan vásárolt ruhát, de dinnyét szeretne enni, a szülők előírhatják, hogy a ruhát le kell venni, mielőtt enni kezd, hogy ne foltozza össze. Ez megtanítja a gyermeknek, hogy a ruha levetése önfegyelmet jelent. Az önfegyelem elsajátítása az önállóság felé vezető első lépés.
A kísérletek ösztönzése
Sok szülő feltételezi, hogy a gyermekek nem képesek számos feladat elvégzésére, és úgy gondolják, hogy jobb, ha maguk intézik a dolgokat, mint kockáztatni a hibákat.Ez téves elképzelés. Ha nem hagyjuk, hogy a gyermekek maguk próbálkozzanak meg dolgokkal, soha nem teszik meg azt a fontos lépést előre. Amikor a gyermekek kénytelenek egyedül szembenézni a helyzetekkel, és rájönnek, hogy hiányoznak a szükséges készségeik, az frusztrációt és félénkséget szül. Csak akkor nőhet a gyermekek ellenálló képessége a kudarcokkal szemben, ha lehetővé tesszük számukra, hogy önállóan végezzék el a mindennapi feladatokat, és bőséges lehetőséget biztosítunk számukra a kudarcok és a sikerek megtapasztalására. Ahogy ez az ellenálló képesség fejlődik, csökken a saját képességeiktől való félelmük.
Az önálló viselkedés ösztönzése
Fiatal koruk, korlátozott megértésük, a kérdések hiányos átgondolása és erőnlétük hiánya miatt a gyermekek elkerülhetetlenül hibákat követnek el a feladatok elvégzése során.A szülőknek tartózkodniuk kell attól, hogy ilyen esetek miatt kritizálják vagy büntessék a gyermekeket. Ehelyett először ismerjék el és dicsérjék meg azokat a dolgokat, amelyeket helyesen csináltak. A hibák esetében segítsenek nekik elemezni az okokat és azonosítani a problémákat, hogy javuljanak gyakorlati készségeik és jártasságuk. Ez a megközelítés megőrzi a gyermekek kezdeményezőkészségét és lelkesedését az önellátási tevékenységek iránt, miközben elősegíti a egészséges pszichológiai tulajdonságok kialakulását. Emellett segít nekik fokozatosan éretté válni, folyamatosan javítva kognitív képességeiket és önálló életvitelükre való alkalmasságukat.
Mások gondozásának megtanulása
Míg a szülők természetesen elhalmozzák gyermekeiket szeretettel és gondossággal, ugyanolyan fontos, hogy ösztönözzék őket mások gondozásának megtanulására. Például, amikor apa kimerülten hazatér a munkából, lefekszik az ágyra, és azt mondja gyermekének: „Annyira fáradt vagyok, megmasszíroznál?” Amikor a gyermek megmasszírozza, a szülőnek őszinte hálát kell kifejeznie. Az ilyen módon mások gondozásának örömét megtapasztalva a gyermek ösztönözve lesz arra, hogy folytassa az ilyen cselekedeteket. Fokozatosan megtanulja mások gondozását, és kezdeményezővé válik a saját cselekedeteiben.
A választás megtanulása
A szülőknek nem szabad minden apró részletet elrendezniük gyermekük számára, megfosztva őket a saját döntéshozatal lehetőségétől. Ez inkább az engedelmességet, mint a független döntéshozatalt ösztönzi. Például, ha a gyermek ma fehér ruhát szeretne viselni, de az anya a pirosat részesíti előnyben, és mindkét lehetőség megfelelő, az anya hagyhatja, hogy a gyermek döntsön. Ez fejleszti a személyes kezdeményezőkészséget, megakadályozva a szülők túlzott függőségét a jövőbeni életben.
Utazások és piknikek
Rendszeresen vigyük el a gyermekeket kirándulásokra vagy piknikekre, hogy különböző környezeteket ismerjenek meg, gazdagodjanak élettapasztalataik, és fejlesszék problémamegoldó képességeiket. Ez szélesíti látókörüket, miközben növeli önbizalmukat a mindennapi ügyek kezelésében.