A fóbiák olyan neurotikus rendellenességek, amelyekre egy adott jelenség iránti tartós és indokolatlan félelem jellemző, és amelyek elkerülési magatartást tesznek szükségessé. Fiziológiailag a fóbiák az egyén idegrendszerének hajlamosságához kapcsolódnak. Az idegrendszerük gyenge emberek érzékenyen reagálnak az ingerekre, átlagosnál intenzívebben reagálnak a kedvezőtlen környezetre, és hajlamosak pszichológiai gátak kialakulására. Társadalmi szempontból a közvélemény, a pszichológiai szuggesztió és a kellemetlen élettapasztalatok egyaránt kiválthatják a fóbiákat.Hogyan lehet tehát hatékonyan legyőzni a félelmet?
1. Az inger eltávolítása
Az inger ideiglenes eltávolítása, bár ez nem szünteti meg magát a félelmet. Egyes tudósok arról számolnak be, hogy egy békafélétől félő gyermek félelme két hónapos béka nélküli időszak után megszűnt. Azonban amikor később újra találkozott egy békával, a gyermek ugyanolyan félőssé vált, mint korábban. Ezért ez a módszer nem bizonyul ideálisnak.
2. Feltételes asszociációs módszer
Kísérleteket végeztek egy hároméves gyermekkel, aki félt a nyulaktól. Étkezés közben egy nyulakat tartalmazó ketrecet helyeztek el a gyermek közelében. Fokozatosan közelebb hozták a ketrecet, miközben a gyermek evett. Végül a gyermek nemcsak legyőzte a félelmét, hanem gyakran játszott a nyulakkal az ölében.
3. Tudásszerzési módszer
Az emberi félelem nagy része tudományos tudatlanságból fakadó alaptalan spekulációkból származik. Egyes tudósok azt állítják, hogy a tudatlanság és a bizonytalanság félelmet szül, míg a tudás és a bizonyosság elűzi azt. Mások továbbá azt állítják, hogy a teljes tudás minden félelmet kiirt. Ezért az embernek tanulnia és olvasnia kell, hogy a félelemmel teli gondolkodásmódot tudományos érveléssel váltsa fel. Ez a megközelítés nagyon hatékonynak bizonyul, miközben egyúttal bővíti az ember tudását.
4. A figyelem átirányítása
A figyelmet a félelem tárgyáról más, nem kapcsolódó dolgokra kell irányítani. Például egyes gyermekek rettegnek az injekciótól, de a kezeléshez szükségük van rá. Az eljárás során az orvosi személyzet a gyermek tekintetét a falon lévő képekre irányíthatja, vagy kis játékot adhat neki, hogy a figyelme a tű helyett ezekre a figyelemelterelő dolgokra összpontosuljon. Ez hatékonyan enyhíti a félelmet, és viszonylag sikeres technikának bizonyul.
5. Ismételt expozíció
Ez azt jelenti, hogy az egyént ismételt expozíciónak tesszük ki a félelmetes ingertől, fokozatosan hozzászoktatva őt ahhoz, amíg a félelem csökken.Például egyesek rettegnek az akupunktúrás terápiától, pedig az rendkívül hatékony a betegségük kezelésében. Ilyen esetekben az orvosi személyzetnek el kell magyaráznia az akupunktúra elveit és terápiás előnyeit, miközben naponta megfelelő kezeléseket alkalmaz. Idővel a beteg fokozatosan alkalmazkodik, nemcsak legyőzi félelmét, hanem gyakran kedvelni is kezdi ezt a terápiás módszert.Ennek a félelemkezelési módszernek vannak korlátai. Például egyes betegek annyira rettegnek az akupunktúrás kezeléstől, hogy már a tűk látványától is elájulnak. Az ilyen személyeket a kezelésre kényszeríteni inkább fokozhatja félelmüket, mintsem elérné a kívánt eredményt.
6. Közvetlen cselekvés
Ez a megközelítés azt jelenti, hogy a beteg teljes mértékben kihasználja kezdeményezőkészségét, és proaktívan szembesül a félelmet kiváltó ingerekkel, ezáltal megszüntetve a félelmét. Például valaki, aki fél a nyilvános beszédtől, szándékosan kereshet ilyen helyzeteket, nem hátrál meg, hanem aktívan részt vesz bennük, hogy megerősítse elszántságát és javítsa szakmai képességeit.