A mindennapi életben egyeseknél előfordul, hogy a fogtömés röviddel a kezelés után kiesik. Mi okozza ezt a jelenséget? A szakértők elsősorban a gyenge üregfalaknak, a súlyos fogszuvasodásnak és a tömőanyag nem megfelelő tömítésének tulajdonítják. Ezért figyelmet kell fordítani az ilyen esetek megelőzésére. Az alábbiakban részletes magyarázatot adunk.
1. Gyenge üregfalak. A betegeknél előfordulhat, hogy a vékony falak nem bírják el a nyomást, és ezáltal a fogszerkezet megreped vagy ételmaradékok szorulnak be. Ezenkívül a dentinréteg nélküli zománc (csak zománcból álló üregek) gyengíti a falakat, mivel csökkenti a nyomószilárdságot.
II. Súlyos fogszuvasodás és csökkent retenció: A súlyos fogszuvasodás általában a megmaradt koronákra vagy gyökerekre utal. A retenciós képesség tekintetében a megmaradt koronák általában erősebb retenciót biztosítanak, mint a megmaradt gyökerek. Összességében a megmaradt koronák vagy gyökerek nem rendelkeznek normális retencióval, ezért nagyon hajlamosak a tömés meglazulására vagy elmozdulására.Klinikailag a korona- vagy gyökérmaradványok helyreállítása előtt figyelmet kell fordítani a retenciós problémákra. Gyakran alkalmazzák a gyökércsatorna-retenciót, amely gyakran gyökércsatorna-pillér behelyezését jelenti a stabilitás növelése érdekében. III. Fogtörés: A törések elsősorban az élettelen fogakban fordulnak elő. Az élettelen fogak törékennyé válnak, kevésbé ellenállnak a nyomóerőknek és hajlamosak a törésre. A megelőző intézkedések közé tartozik az okkluzális erők csökkentése; a törés megelőzésére héjkorona-helyreállítási technikákat is alkalmazhatnak.
IV. A helyreállító anyag törése: A helyreállító anyag törése általában olyan fogaknál fordul elő, ahol a fogcsúcsok szorosan érintkeznek a töméssel, mivel ezek a fogak nagyobb rágási nyomást viselnek, mint a többi. Ezt az állapotot orvosi szempontból traumás okklúziónak nevezik. A trauma leggyakoribb megnyilvánulása a korona szintjén a korona törése, különösen az interproximális üregekben, ami a korona és a helyreállító anyag egyik oldalán töréshez vezet. Klinikailag a helyreállításhoz gyakran alkalmazzák a fém héjkorona technikákat.
V. A tömőanyag nem megfelelő tömítése: Ez a tömés és az üreg falai közötti nem tökéletes tömítésként jelentkezik, gyakran légbuborékok vagy üregek miatt. Az ilyen hibák gyakran fordulnak elő a fogak szélén vagy nyaki régiójában. Az okok között szerepel a nem megfelelő tömési nyomás vagy a tömőanyag túl vékony keverése.A légbuborékok vagy üregek megelőzése a következőket jelenti: megfelelő amalgámtömő eszközök kiválasztása és formázó lemezek alkalmazása a II. osztályú üregeknél. Az eszközöket bukkális-linguális irányban kell vezetni, hogy az üregek minden szélét és sarkát alaposan kitöltsék, ezáltal kiküszöbölve az üregek kialakulását.Ezenkívül minden paszta-szerű anyagot tésztaszerű konzisztenciára kell keverni. Rossz folyékonyságuk miatt minden paszta esetében kis vattacsomókat kell előkészíteni, hogy megkönnyítsék a tömés során a tömörítést. Miután a kevert pasztát a fogszuvasodásba helyezte, azonnal használja a megfelelő vattacsomót, hogy összenyomja, amíg a fogszuvasodás teljesen kitöltődik.Még ha a fog vizuálisan jól kitöltöttnek is tűnik, elektronmikroszkóppal 10-20 mikrométeres rések láthatók, amelyek légbuborékok vagy üregek jelenlétét jelzik. Ez a kitöltés tökéletlenségét jelzi, ami másodlagos fogszuvasodáshoz vezethet. Ezért a másodlagos fogszuvasodás megelőzéséhez szoros kitöltést kell elérni. Ezenkívül a szoros kitöltés eléréséhez elengedhetetlen az üreg szárazon tartása is.
VI. A margó tömőanyagok oldódása: Ez a lyuk széléhez tapadó bélésanyagok – például cink-oxid-eugenol paszta vagy cink-foszfát cement – oldódását jelenti, különösen a II. osztályú lyukak nyílásánál vagy nyakánál. A nyál oldhatja ezeket az anyagokat, ami rések kialakulásához vezet, amelyek fogszuvasodást okoznak. A gyakorlatban a lyuk nyílásánál a preparálás után egyszerűen ellenőrizhető, hogy maradt-e bélésanyag.A bélésanyag eltávolítását az üreg nyílásából általában kürettel végzik.
VII. Az üreg nyálas szennyeződése: Bizonyos tömőanyagok, például a cink-foszfát cement, nedvességgel érintkezve meglágyulnak és feloldódnak, ami gyenge tapadást okozhat az anyag és a fogszerkezet között. A nyálas szennyeződés megelőzése gyakran nyálszigetelő technikákkal érhető el, kiegészítve az üreg légpisztollyal történő szárításával.