Az internet korszak beköszöntével új társadalmi szférák jöttek létre. Azoknál a kisebbségnél, akik krónikusan elmerülnek a virtuális online közösségekben, félelem vagy társadalmi akadályok merülhetnek fel abból, hogy képtelenek alkalmazkodni a valós társadalmi vagy közösségi élethez. Orvosi szempontból szociális fóbiának vagy szociális szorongásos zavarnak nevezett állapot ma a depresszió és az alkoholizmus után a harmadik leggyakoribb pszichológiai rendellenesség. Ez összefüggésben lehet a modern emberre nehezedő, egyre növekvő túlélési nyomással.
A kínaiak, különösen a nők, többnyire visszafogottak és hallgatagok, ritkán fejezik ki nyíltan az érzelmeiket. Ez a tulajdonság jelentősen befolyásolja a szociális szorongásos zavar diagnózisát. Sokan ezt csupán karakterhibának tekintik, nem pedig kóros állapotnak, vagy egyáltalán nem ismerik el betegségnek, míg mások továbbra is mélyen vonakodnak attól, hogy mentális zavarnak nevezzék.
A szociális szorongásos zavarban szenvedő egyének kifejezett és tartós félelmet éreznek az idegenekkel vagy potenciális figyelemmel kíséréssel járó társadalmi vagy teljesítményhelyzetek iránt, attól tartva, hogy viselkedésük vagy idegességük jelei megalázáshoz vagy kínos helyzetekhez vezethetnek. Van tehát módszer a szociális szorongásos zavar megelőzésére? Milyen megközelítések léteznek a megelőzésére? Valójában az enyhe szociális szorongásos zavarok nem igényelnek pszichiáterhez fordulás, néhány technika elsajátításával megkönnyíthető az önálló gyógyulás.Az alábbiakban részletes magyarázatot adunk.
Pontos önértékelés
Állítson fel reális mércét önmagának, és azonosítsa személyes erősségeit. Például, ha valakinek hiányoznak a nyilvános beszédkészségei, az erős íráskészségek egyértelmű előnyt jelentenek. „Minden eszköznek megvannak a korlátai, minden embernek megvannak az erősségei” – ez is személyes erősségnek számít. Senki sem alacsonyabb rendű másoknál; a külső interakciókban az erősségek kihasználása és a gyengeségek enyhítése a legfontosabb. Ha valaki azt hiszi, hogy minden tekintetben felsőbbrendű, az túlzottan magas elvárásokat támaszt önmagával szemben.
Az alacsony önértékelés leküzdése az önbizalom építése érdekében
Pszichológiai szempontból szabaduljon meg az alacsony önértékelés érzésétől. A negatív gondolkodásmód gyakran vezet a beszédtől való visszatartáshoz. Ezenkívül ápolja az önbizalmát. Pszichológiai szempontból az önbizalom az önelfogadás mértékéből fakad. Az, aki teljes mértékben elfogadja önmagát, mély önbizalommal rendelkezik, míg az ellenkezője alacsony önértékelést eredményez.
A félelemmel teli gondolkodásmód leküzdése
A szociális szorongás elsősorban a félelemmel teli gondolkodásmódból fakad, például az idegenekkel való találkozástól való félelem, a kínos helyzetektől való félelem vagy a önkifejezéssel kapcsolatos szorongás. Ez az állapot fokozatosan alakul ki az évek során a mindennapi életben, a munkában és a tanulásban. Következésképpen a megelőzés és a kezelés megköveteli, hogy idővel ezekben a kontextusokban fejlesszük a külső környezethez való alkalmazkodóképességünket, tudatosan növelve a körülöttünk lévő emberekkel és helyzetekkel való érintkezésünket.
Legyen könnyed a viselkedése
Ne foglalkozzon túlzottan a saját viselkedésével. A normális társadalmi interakciók nem titokzatosak, egyszerűen csak interperszonális cserék és udvariassági gesztusok a társadalmon belül. Ezért felesleges túlgondolni a viselkedését a társasági események során. Legyen könnyed, kedves és természetes. Beszéljen és viselkedjen úgy, ahogyan szokott, és idővel a társasági élet második természetévé válik.
Tanuljon meg ellazulni
A szociális szorongásos zavar megelőzése érdekében gyakorolja a relaxációs technikákat, amikor feszültnek érzi magát. Keressen egy kiváltó tényezőt – például üljön kényelmesen egy puha párnára, hallgassa a tenger hullámait vagy nézze egy gyönyörű tájképet –, csukja be a szemét, és csendben ismételje: „ellazulok, ellazulok”. Képzelje el, hogy teste fokozatosan nehezebbé és ellazultabbá válik, és természetesen lélegzik.
A fentiak enyhe szociális szorongás esetén alkalmazható önsegítő stratégiákat ismertetnek. A betegek ezeket lépésről lépésre alkalmazhatják, hogy könnyedén boldoguljanak a társas interakciókban.