A mai nagyvárosokban egyre több pár küzd meddőséggel. Felmérések szerint két évtizeddel ezelőtt a meddőség aránya Kína gyermekvállalási korú népességében mindössze 3% volt. Ma ez az arány 12,5% és 15% között mozog. Életkor szerint a 1980-as években született párok alkotják a „körülmények miatt gyermektelen” csoport legnagyobb részét. A leendő szülőknek elsősorban a tévhitek leküzdésére és a vizsgálatok és kezelések aktív igénybevételére kell összpontosítaniuk.
Miért válik egyre több pár „véletlenül gyermektelenné”?
Téves elképzelés 1: Korai „meddőség” feltételezése
A „meddőség” kifejezést gyakran szinonimaként használják a „sterilitás” kifejezéssel, pedig ezek a kifejezések eltérő állapotokat jelölnek.Nemzetközi szinten a „meddőség” olyan, reproduktív korú párokat jelöl, akik házasságuk után együtt élnek, nem alkalmaznak fogamzásgátlást, rendszeresen közösülnek, de egy éven belül nem sikerül teherbe esniük. Hazai szinten ez az időszak gyakran két évre hosszabbodik. A „sterilitás” olyan, reproduktív korú párokat jelöl, akik házasságuk után együtt élnek, teherbe esnek, de vetélés, koraszülés vagy halvaszületés miatt nem sikerül élő gyermeket világra hozniuk.
Általában a rendszeres szexuális kapcsolatot fenntartó pároknak 87% esélyük van a fogamzásra az első évben, és 94% esélyük a második évben. Ezért a terhességre készülő leendő szülőknek nem szabad elhamarkodottan meddőnek nyilvánítaniuk magukat, mivel ez feleslegesen növeli a pszichológiai terhet és aláássa a fogamzásra való felkészültségüket.
Tévhit 2: A relatív meddőséget egyenlővé tenni az abszolút meddőséggel
A szakértők tisztázzák, hogy az abszolút meddőség olyan eseteket jelent, amikor az egyik vagy mindkét partner veleszületett vagy szerzett anatómiai vagy funkcionális rendellenességgel rendelkezik, amely orvosilag kezelhetetlen. A relatív meddőség ezzel szemben az egyik vagy mindkét partner ideiglenes meddőségét jelenti, amelyet meghatározott tényezők okoznak, és amely hatékony kezeléssel megoldható.Az abszolút meddőség olyan állapotokat foglal magában, mint a méh és hüvely hiánya a nőknél, vagy a herék azoospermiája a férfiaknál. Minden más meddőségi forma a relatív meddőség kategóriába tartozik, beleértve a másodlagos meddőséget is.
A relatív meddőségben szenvedő betegeknek tudományos vizsgálatok és egyértelmű diagnózis alapján elsősorban olyan kezeléseket kell előnyben részesíteniük, mint a gyógyszeres kezelés, az immunterápia, az ultrahang vezérelt beavatkozások, a hiszteroszkópos vagy laparoszkópos műtétek. A sikeres kezelés után a természetes fogamzás helyreállásának valószínűsége nagyon magas. Ha a gyógyulás nem lehetséges, akkor olyan lehetőségeket lehet fontolóra venni, mint az IVF vagy a mesterséges megtermékenyítés. Az abszolút meddőségben szenvedő betegek számára tanácsos elkerülni a további felesleges kezelési költségeket.Hangsúlyozni kell, hogy csak alapos tudományos vizsgálat alapján lehet véglegesen megállapítani, hogy a beteg relatív vagy abszolút meddőségben szenved-e. Soha nem szabad elszalasztani a fogamzás lehetőségét nem megfelelő vizsgálatok vagy tévhitek miatt.
Harmadik tévhit: A meddőség a nő hibája
A hagyományos nézetek gyakran a nő „hibájának” tulajdonítják a meddőséget. A valóságban azonban a meddő párok körülbelül 30%-ában a férfi oldalról ered a meddőség. A Világ Egészségügyi Szervezet ma a férfi meddőséget a szív- és érrendszeri betegségek, a rák és a depresszió mellett az emberiség négy legnagyobb szenvedésének egyikeként sorolja fel.
Ezért a meddőség tudományos megközelítése megköveteli, hogy mindkét partnert alapvető reproduktív egységként tekintsük. Ha egy pár házasságkötés után hosszan tartó meddőséget tapasztal, az orvosoknak mindkét partnert holisztikusan kell megvizsgálniuk, ahelyett, hogy egyiküket sem vennék figyelembe. Ez azt jelenti, hogy mindkét partnernek közös diagnózist és kezelést kell kapnia, ami lényegesen jobb eredményeket hoz, mint a külön-külön végzett vizsgálatok.
Negyedik tévhit: A „mesterséges megtermékenyítés” vagy az „in vitro megtermékenyítés” elhamarkodott választása
A szakértők hangsúlyozzák, hogy a meddőségben szenvedő betegek ideális esetben természetes úton fogannak teherbe, és amennyire lehetséges, kerüljék az asszisztált reprodukciós technológiákat (például az IVF-et). Például az olyan esetek, amikor kizárólag a rossz ovuláció a probléma, gyakran gyógyszeres ovulációval kezelhetők.
Bár az ART-t kínáló intézmények száma egyre növekszik, bizonyos problémák merültek fel. A mesterséges megtermékenyítés sikeraránya körülbelül 80%, az embrióbeültetés utáni beágyazódási arány pedig 20% és 30% között mozog. Egyes klinikák több embriót ültetnek be a méhbe, ami többes terhességhez vezet, és így növelik az IVF sikerarányát. Az ilyen terhességek fokozott kockázatot jelentenek a magzat fejlődése során.
Ötödik tévhit: vakon szedett termékenységi kiegészítők
Sok nő vásárol különféle táplálékkiegészítőket a termékenység javítása reményében. Az ilyen kiegészítők túlzott fogyasztása azonban megzavarhatja a szervezet hormonális egyensúlyát, ami olyan tünetekhez vezethet, mint az elhízás és a ritka menstruáció. Ez hatással lehet az endokrin rendszerre, petefészek-működési zavarokat, ovulációs rendellenességeket és végső soron meddőséget okozva. Ezért a nőknek a mindennapi életben kiegyensúlyozott étrendet kell tartaniuk, és kerülniük kell a válogatás nélküli kiegészítő szedését.
Ezenkívül orvosi kutatások azt mutatják, hogy a fogamzás előtti elégtelen fizikai aktivitás akadályozza a női hormonok megfelelő szabályozását. Azok a nők, akik a testmozgás hiánya miatt elhízottak, nagyon hajlamosak a terhességi cukorbetegségre. Hasonlóképpen, a férj elégtelen testmozgása is kedvezőtlenül befolyásolhatja a sperma minőségét. A következő generáció fogantatásának egészséges alapjainak biztosítása érdekében mindkét partnernek célzott fizikai tevékenységeket kell végeznie, például kocogást vagy úszást.