Gyakran előfordul, hogy miután jelentős erőfeszítéseket és komplex munkát fektettünk egy feladat elvégzésébe, elismerésre és megbecsülésre vágyunk másoktól.
Képzelje el, hogy minden nap a munkahelyén a kollégái azt mondják:
„Tanultál divattervezést?”Hogyan sikerül ilyen jól összehangolnod a ruháidat?
Úgy tűnik, kedveled a klasszikus stílust – szerintem ez az esztétika tökéletesen illik hozzád!
Az új frizurád csodálatos! Nem csak frissítően rendezett, de hatékonyságot sugároz, ami tökéletesen kiegészíti a viselkedésedet – igazán szemet gyönyörködtető!
Az ilyen megjegyzések hallatán kétségtelenül felvidulnál, és arra késztetnének, hogy észrevedd kollégáid kiemelkedő tulajdonságait, és viszonozd a dicséretet.
Vessük el a „dicséret mint örömforrás” magvait – erősítsük meg másokat, és emeljük magunkat!
Szociálpszichológiai szempontból a dicséret egy hatékony interperszonális készség is, amely hatékonyan áthidalja az emberek közötti pszichológiai távolságot. Az amerikai pszichológus William James megjegyezte: „A megbecsülés iránti vágy az emberiség egyik legalapvetőbb ösztöne.” Maslow szükségletek hierarchiájának elmélete hasonlóképpen rámutat, hogy az alapvető szükségletek kielégítése után az emberek leginkább a „önmegvalósításra” vágynak.Nyilvánvaló, hogy a dicséret iránti vágy velünk született. Amikor mások dicsérik erősségeinket, az megerősíti önértékelésünket.
Ráadásul a dicséret pszichológiai „viselkedésformáló” folyamatot indít el. Arra törekszünk, hogy megtestesítsük a nekünk tulajdonított erényeket, és ez a formálás megerősítő hatással bír. Folyamatosan arra ösztönöz minket, hogy pozitív irányba fejlődjünk, és valóban ápoljuk azokat a tulajdonságokat, amelyeket mások felismernek bennünk.Pontosan ez az önformálási folyamat az, amely tartós erőt generál, és előrevisz minket. A mások dicséretének kifejezése mindennapos jelenség a napi interakcióinkban. A jó interperszonális kapcsolatok ápolásához elengedhetetlen a megfelelő bókok kifejezése. Valójában mindannyian vágyunk arra, hogy munkánkat vagy eredményeinket mások elismerjék.
Egy vállalkozó egyszer így fogalmazott: „A legbiztosabb módja annak, hogy az embereket a határaikig hajtsuk, a megbecsülés és a bátorítás.” Ahhoz, hogy pozitív kapcsolatokat ápoljunk kollégáinkkal, aktívan kell keresnünk erősségeiket és eredményeiket, ahelyett, hogy kizárólag a saját érdemeinkre koncentrálnánk. Természetesen a kollégáinknak szóló dicséretünknek is be kell tartania bizonyos elveket – őszinte, szívből jövőnek kell lennie, nem pedig puszta hízelgésnek.
Használja ki átgondolt természetét, és figyelje meg, mi tölt el őket büszkeséggel – legyen az öltözködési ízlés, hobbi, munkamorál, hatékonyság vagy akár irigylésre méltó egészség. Még egy véletlen megjegyzés is kifejezheti őszinte érdeklődését. A körülöttünk lévők dicséretével örömet okozunk másoknak, és felemelő érzés tölt el minket, ami természetesen elősegíti a pozitív kapcsolatok kialakítását.
A dicséretnek elvszerűnek kell lennie!
Bár a dicséret elengedhetetlen a munkahelyen, be kell tartania bizonyos elveket, különben fennáll a veszélye, hogy őszintétlennek tűnik.