A csordaszellemmel szembesülve az ember jelentős pszichológiai kényelmetlenséget érezhet, ha a többségtől eltérően cselekszik. Ez a jelenség leírja, hogy az egyének, külső viselkedések, valamint saját észleléseik, ítéleteik és értelmezéseik hatására, hogyan igazítják cselekedeteiket a közvéleményhez vagy a többség viselkedéséhez.A valóságban csak a kisebbség tartja meg függetlenségét, így a konformitás egy gyakori pszichológiai jelenség. Ilyen körülmények között először két dolgot kell megtanulni: mit kell elutasítani és mi illik legjobban az egyénhez. Hogyan lehet tehát legyőzni a konformitást? Először is meg kell tanulni nemet mondani. Az igazság az, hogy sokan nehezen utasítják el a kéréseket, még akkor is, ha valami nehéz vagy költséges dolgot kérnek tőlük.Csak azok tudnak nemet mondani, akik igazán ismerik önmagukat, tisztában vannak képességeikkel, és felismerik, ha valami túlmutat a lehetőségeiken. Hasonlóképpen, ha olyan trendeket követünk, mint a szerencsejáték, és valóban nem szeretjük, akkor ne vegyünk részt benne. A többiek mások, te pedig te magad vagy. Ne áldozd fel másokért a saját boldogságodat. Tanulj meg nemet mondani, kerüld a nehéz helyzeteket, és ne feledd, hogy a konformitás nem feltétlenül előnyös.
Másodszor, lehet, hogy nem illik hozzád
A tömeg követése nem feltétlenül előnyös, és még ha pozitívnak is tűnik, lehet, hogy nem felel meg az igényeidnek. Például, míg sokan nagyvállalatoknál szeretnének dolgozni, neked egy kisebb cég lehet, hogy jobban megfelel. A megfelelő környezet kiválasztása lehetővé teszi, hogy a potenciálod teljesebben kibontakozzon. Hasonlóképpen, ha mindenki egy olyan játékba merül, amit te nem szeretsz, akkor kívülállónak tekinthetnek. Ha kényszeríted magad a konformitásra, csak időt és energiát pazarolsz; jobb, ha azt értelmes tevékenységekre fordítod.
Harmadszor, racionális megfontolás
Mielőtt alkalmazkodnál, racionálisan mérlegeld az okokat és a lehetséges következményeket. Ne kövesd vakon a trendeket. Az alkalmazkodás gyakran azt jelenti, hogy múló divatirányzatokat követünk; ne hagyd, hogy mások ötletei rákényszerüljenek rád, mert ez kényelmetlen lehet. Nincs szükség arra, hogy mások korlátai megkötözzenek.
Negyedszer: a valósághoz való igazodás
Tartsd szem előtt a pragmatizmust, mint vezérelvet. Akár alkalmazkodsz, akár kiszakadsz, elengedhetetlen előfeltétele, hogy cselekedeteid összhangban legyenek a gyakorlati valósággal. Az új irányok és betekintések keresése megköveteli, hogy a valóságban maradj. A pragmatizmustól való eltérés álmodozáshoz és a valóságtól való elszakadáshoz vezet, ami stabil alapot nélkülöző cselekedetekhez és végül kudarchoz vezet.>Ötödször, hogy meghaladja-e az egyén képességeit
A mindennapi életben, különösen bizonyos női társadalmi körökben, gyakran felmerül a versenyszellem. Ha a társak a mindennapi beszélgetések során folyamatosan dicsekednek a jobb otthonukkal, autójukkal vagy divatos ruháikkal, és az egyén anyagi helyzete nem teszi lehetővé, hogy ilyen színvonalat érjen el, nem bölcs dolog túlzott nyomást gyakorolni magára vagy házastársára. Ehelyett inkább arra kell koncentrálni, hogy az egyén a lehetőségeihez mérten éljen, és teljes életet éljen.
Ha csak a konformitásra törekszünk, anélkül, hogy mélyen megértenénk önmagunkat, vagy figyelmen kívül hagyjuk a körülményeinket, az praktikus, hiábavaló vagy puszta idő- és pénzpazarláshoz vezet. Ezért mindenkinek meg kell vizsgálnia a saját igényeit. Ha valami nem nyújt személyes előnyt vagy vonzerőt, akkor nem kell követni a tömeget; teljesen elfogadható, ha kiállunk a sorból.