A korai gyermekkorban elsősorban a nem önkéntes memória játszik szerepet, amely az oktatás hatására kezd fejlődni. A kisgyermekek emlékei nagyon fogékonyak a felnőttek sugallataira, és gyakran keverik össze a valóságot a képzelettel. Ezért könnyen elhiszik a mesék szereplőit és cselekményét, és olyan forgatókönyveket találnak ki, amelyekre mélyen vágynak, de tudják, hogy nem valósak. A felnőttek ezt gyakran hazugságnak értelmezik.
A korai gyermekkorban figyelemre méltó jelenség a „memória-visszahívás”. A kapott információk felidézése kevésbé hatékony, mint néhány nappal később. Ez azt jelzi, hogy a gyermekek agya nem passzívan reprodukálja az anyagot, hanem aktív feldolgozásba kezd.
A kisgyermekek ritkán alkalmaznak emlékezet-stratégiákat a kódolás során, és még nem tudják a szavakat közvetítőként használni az emlékezés segítésére. Hat-hét éves korukra javulhat az emlékezésük mások verbális segítségével, de még nem tudják ezt a folyamatot önállóan elindítani.