A kisgyermekek időérzéke meglehetősen homályos. Az idővel kapcsolatos szókincs elsajátítása és jelentésének megértése kétségkívül elengedhetetlen számukra. Amint a gyermek valóban megérti az olyan kifejezések jelentőségét, mint „előtt...”, „azonnal” vagy „rögtön”, engedelmesebbé válhat.Amikor a gyermek kéri valamit, az anyák gyakran olyan kifejezésekkel válaszolnak, mint „ebéd után”, „amikor apu hazajön” vagy „szundítás után”, hogy időbeli fogalmakat közvetítsenek. Ez a megközelítés lehetővé teszi a gyermek számára, hogy azonnal megértse az ötletet, és türelmesen várjon, amíg eljön az ígért idő, készen arra, hogy részt vegyen a tevékenységben. Ez képezi a gyermek időérzékét, mivel nem tud órákat olvasni, és nem érti a konkrét órák fogalmát.
Az idő fogalmának elsajátítása alapvető fontosságú a kisgyermekek számára a helyes élet- és tanulási szokások kialakításához. Az erős időérzék elengedhetetlen a csoportos élethez és a jövőbeli iskolai tanulmányokhoz való alkalmazkodáshoz. Ennek a tudatosságnak a kialakítása és a pontosság elősegítése már korán – még a terhesség alatt – meg kell kezdődjön, és felnőttkorig folytatódjon, bár a módszerek életkoronként eltérőek. A hároméves kor előtti óvodás évek különösen kritikusak. Ebben a folyamatban a strukturált napi rutin rendkívül fontos.
Magzati szakasz: A kismamáknak ritmikus környezetet kell teremteniük a méhben lévő magzat számára, kezdve a saját strukturált napi rutinjukkal. A rendszeres étkezések, alvás, munka, tanulás, pihenés, kikapcsolódás és séták segítenek a fejlődő babában a pozitív időérzék kialakításában.
Születéstől 1 éves korig: Egy hónap után az újszülöttek fokozatosan alkalmazkodnak új környezetükhöz. Anyjuk napi rutinján keresztül alakul ki az első időérzékük, megtanulnak aludni, enni és rendszeres időközönként figyelmet kérni. Ez segít szabályozni fiziológiai ritmusukat, lehetővé téve „biológiai órájuk” egyenletes ketyegését.A hónapok múlásával a csecsemők egyre jobban érzékelik az idő fogalmát. Éhségüket sírással jelzik etetéskor, etetés után meghatározott időközönként vizelnek, és sírnak, ha pelenkát kell cserélni. Miután eleget aludtak és ettek, sírnak, hogy ölelgessék és játsszanak velük; amikor elfáradnak a játékban, természetesen meghatározott időben elalszanak.Ha az anyának nincs időérzéke, és nem tudja ennek megfelelően beosztani a csecsemő napirendjét, a gyermek élete kaotikus lesz. Ez megakadályozza az időhöz kötött kondicionált reflexek kialakulását, és gátolja a helyes időérzék fejlődését.
1–2 év: Ebben az időszakban a gyermek motoros fejlődése lehetővé teszi a szabad járást, mindkét kezének használatát egyszerű feladatok elvégzéséhez, valamint azt, hogy cselekedeteit alapvető szavakkal kiegészítse, hogy kifejezze vágyait. A szülők cselekedeteikkel és nyelvükkel segíthetik a gyermeket az időérzék kialakításában.
Például: reggel ébredéskor a gyermek mászva kérheti, hogy keljenek fel és öltöztessék fel; ezután a törülközőre mutatva jelezheti, hogy arcát és kezét szeretné megmosni; majd az asztalhoz megy reggelizni. Az óvodába érkezéskor integethet, amikor az anyja munkába indul; este, amikor fáradt, az ágyhoz sétálhat, jelezve, hogy aludni szeretne.Miután ez az időérzék kialakul, a gyermekek fokozatosan kevesebb felnőtt segítségre szorulnak, és természetesen követik a rutinokat, végül pedig jó szokásokat alakítanak ki a pontosság és a halogatás elkerülése terén. Állapítson meg fix lefekvési időt a csecsemők számára; minél következetesebb a napirend, annál könnyebb a gyermekeknek követni. Mivel a kisgyermekek időérzéke még homályos, a fix lefekvési rituálék jelzik, hogy közeledik az alvás ideje. Például: „A rajzfilm véget ért, ideje lefeküdni a babának.”A lefekvéshez megfelelő rituálék közé tartozik az olvasás, a mesemondás vagy a zenehallgatás. Kerülje az alvás előtti izgalmas tevékenységeket, mint a párnacsaták vagy a labdajátékok, mert ezek fokozzák az izgalmat. Fontos, hogy ha egyszer lefekvési időt állapítottak meg, azt következetesen be kell tartani. Ne használja a „kint már sötét van” kifejezést lefekvési jelként, mert ez zavart okozhat a hosszú nyári napokon.
2–3 éves kor: A gyermekek már teljes mondatokban tudják kifejezni igényeiket. Ez az idő alkalmas arra, hogy időjelzéseket vezessen be a nyelvi készségeik fejlesztése érdekében. Például: tanítsa meg gyermekének, hogy reggel 7 órakor keljen fel, 7:30-kor reggelizzon, 8 órakor menjen óvodába, 4 vagy 5 órakor vegyék fel, 6 vagy 6:30-kor vacsorázzon, és 8:30-kor feküdjön le.Ebben a szakaszban játékórát is adhatunk nekik. Bár a gyermek még nem ismeri a számokat, a napi gyakorlat, amikor a mutatókat mozgatva jelzik a tevékenységek pontos idejét, segít nekik fokozatosan megérteni az időt és a tervezett rutinokat. Ezenkívül szigorúan tartsuk be a rajzolás, játékokkal való játék vagy játékokhoz hasonló tevékenységek időbeosztását, és gondoskodjunk arról, hogy pontosan kezdődjenek és végződjenek.Kis korától kezdve tanítsa meg pontosságra, az idő tiszteletben tartására és a sürgősség érzésére. A szorgalom nélkül az idő elszaladhat, ami zavaró tényezőket és koncentrációhiányt okozhat, és megakadályozhatja a feladatok elvégzését. Az időérzékkel rendelkező gyermek nem lesz lassú és nem halogatja a dolgokat.