A korai gyermekkori nevelés minden szülő által elismert koncepció, mégis gyakran tudat alatt téves elképzelésekkel élnek.
A gyermek nevelése és jövőjének alapjainak megteremtése érdekében elengedhetetlen, hogy a szülők kritikus szemmel vizsgálják meg, hogy oktatási koncepcióik helyesek-e. A korai oktatás a gyermek alapvető felvilágosítását szolgálja, és kötelező tantárgy a szülői tanulás során. Tekintsük a három leggyakoribb téves elképzelést: 1. A tanulás iránti érdeklődés és a különböző képességek fejlesztése helyett a mechanikus tanulás előtérbe helyezése.2. A korai oktatás teljes felelősségét az iskolai tanárokra hárítják, miközben elhanyagolják a szülői szerepet. 3. Figyelmen kívül hagyják az egyes gyermekek fejlődési különbségeit, és kizárólag egységes mérőeszközökkel értékelik az előrehaladást. A szülőknek kritikus szemmel kell vizsgálniuk saját oktatási megközelítéseiket. Ezeknek a tévhiteknek az elemzése: A kutatások szerint a családok 70%-a keveri össze a korai oktatást a mechanikus tudásszerzéssel.A tudományos kutatások már régóta megerősítették, hogy bár a három év alatti gyermekek memorizálással képesek megjegyezni a tananyagot, ez a módszer nem javítja kognitív képességeiket és tanulási hatékonyságukat. Sőt, pszichológiai nyomást is gyakorolhat rájuk, csökkentve tanulási kedvüket. Az ilyen korai oktatás nem ajánlott.
Megjegyzés: Az óvodáskorú gyermekek fejlődési jellemzői azt mutatják, hogy a korai oktatásnak elsősorban az egészséges pszichológiai fejlődés, az örömteli természet, az együttműködési szellem, a gondolkodási minták, a gyakorlati készségek és a nyelvi kifejezőkészség fejlesztését kell előtérbe helyeznie. A tudás megszerzése és felhalmozása elsősorban a gyermek saját felfedezésein kell alapuljon. Lényegében a merev, tudásalapú oktatás nehezen fordítható le valódi intellektuális fejlődéssé. A korai oktatásról szóló tévhit, amely a „kognitív fejlődés helyett a tudásátadást” hangsúlyozzaA szakértők azt tanácsolják a szülőknek, hogy szerezzenek alapos tudományos ismereteket gyermekük fejlődési szakaszairól és jellemzőiről. A vonzó, tapasztalati tanulási módszerek választása lehetővé teszi a gyermekek számára, hogy alapvető képességeiket fejlesszék és játék és kikapcsolódás útján szerezzenek ismereteket. A „játékos tanulás” a 0–5 éves csecsemők számára az optimális megközelítés.
2. Bár a szülők többsége elismeri a korai oktatás fogalmát, gyakran nem tartják be annak alapelveit. Például egyes szülők csupán azzal teljesítik „korai oktatási” kötelességüket, hogy hetente egyszer-kétszer elkísérik gyermeküket az órára, és valódi intellektuális fejlődést és készségfejlesztést várnak el.A valóságban azonban az eredmények elhanyagolhatóak. A probléma gyökere nem a korai oktatási központokban rejlik, hanem abban, hogy a szülők figyelmen kívül hagyják a központban és otthon végzett korai oktatás közötti fontos kapcsolatot: egyrészt a gyermekek kognitív fejlődésének megfelelően a központban tanult tartalmakat a szülőknek a mindennapi életben is meg kell ismételniük és meg kell erősíteniük;Másrészt a szülőknek a mindennapi életben is be kell tartaniuk a központ oktatási filozófiáját, biztosítva ezzel a gyermek folyamatos fejlődésének következetes színvonalát. A kettős megközelítés – az egyik elv az iskolában, a másik otthon – elkerülhetetlenül aláássa a korai oktatás hatékonyságát.Ahogy Xia Hongyu, Kína vezető korai oktatási szakértője megjegyzi, sok szülő továbbra is bizonytalan abban, hogyan nevelje hatékonyan gyermekét, és ragaszkodik a hagyományos megközelítésekhez. Még akkor is, ha gyermeküket korai oktatási osztályba íratják, gyakran teljes mértékben az iskolára hárítják a felelősséget, miközben maguk nem vesznek részt interaktív módon a folyamatban. A 0-6 éves gyermekek esetében a legfontosabb a tanulási kedv kialakítása, nem pedig a tudás átadása – ez a feladat a szülők és a korai oktatási intézmények összehangolt erőfeszítését igényli.Vegyük példának a zongoratanulást: a korai oktatási központok zeneórákon keresztül ismertetik meg a gyermekekkel a zenélés örömét. Ha a gyermekek érdeklődést mutatnak, a szülőknek nem kell őket kényszeríteni – önként fogják folytatni a tanulást. Otthon azonban a szülőknek továbbra is az örömöt kell elősegíteniük, ahelyett, hogy visszatérnének a kényszerítő módszerekhez. Ez a következetesség elengedhetetlen a korai oktatás eredményeihez.Mivel Kínában a korai oktatás koncepciói még viszonylag fejletlenek, a szülőknek nagyobb útmutatásra és ezeknek az elveknek a mélyebb megértésére van szükségük. Ezért a szülőknek nemcsak otthon kell megerősíteniük a tanultakat, hanem aktívan részt kell venniük a tanulási folyamatban gyermekeik mellett. Ez segít megerősíteni a tanulás örömét és hangulatát, és elősegíti a gyermekek teljesítményérzetét.
3. Amikor gyermekeikről beszélnek, sok szülő szokásosan összehasonlítja őket másokkal. Még akkor is, ha látszólag egyetértenek, gyakran úgy érzik, hogy gyermekük elmarad a többiektől. Amikor hallják, hogy egy másik, azonos korú gyermek már elsajátított valamit, vagy észreveszik saját gyermekük hiányosságait, a szülők türelmetlenek lesznek, és remélik, hogy a korai oktatási órák mesterségesen felgyorsítják gyermekük fejlődését.Ez figyelmen kívül hagyja a gyermekekre nehezedő pszichológiai nyomást. Ahogyan nincs két egyforma ujj, vagy több testvérnek is megvan a maga egyéni személyisége, úgy minden gyermeknek megvannak a maga egyedi tulajdonságai. Nem lehet őket egyetlen mércével mérni, és nem szabad könnyedén „lassúnak” vagy „másoknál alacsonyabb rendűnek” bélyegezni őket. Az ilyen bélyegzés károsítja az önbizalmat. A korai oktatás helyes megközelítése „a különbségek tiszteletben tartása és az egyéni képességekhez igazodó tanítás”.
Megjegyzés: Számos korai oktatási intézmény Kínában jelenleg egyedi megközelítéseket vizsgál, olyan tantervekkel és pedagógiai filozófiákkal, amelyek minden gyermek egyediségének és egyéni különbségeinek tiszteletben tartásán alapulnak. Ez lehetővé teszi a gyermekek számára, hogy bátorítás és útmutatás révén „a legjobb változatukká” váljanak.Ahogy Xia Hongyu doktor is hangsúlyozza, a hatékony korai oktatás nem jár a fejlődés kényszerítésével. A különbségek elkerülhetetlenek, és minden gyermeknek meg kell adni a lehetőséget a teljes kibontakozásra. Minden gyermeknek örömteli, bátorító és támogató környezetben kell kibontakoztatnia a benne rejlő potenciált. Ez nemcsak megerősíti a korai oktatási központok által alkalmazandó gyakorlatokat, hanem azt a gondolkodásmódot is tükrözi, amelyet a szülőknek a gyermekeik mindennapi életében kell kialakítaniuk.