A kisgyermekeknél gyakori egészségtelen pszichológiai viselkedésformákkal kapcsolatban sok szülő laissez-faire hozzáállást tanúsít, feltételezve, hogy ezek a gyermek érettségével természetesen megoldódnak. Ez a szemlélet alapvetően téves. A gyermek jóléte és boldogsága érdekében a felnőtteknek fel kell ismerniük és haladéktalanul kezelniük kell az ilyen egészségtelen pszichológiai viselkedésformákat.
Egészségtelen pszichológiai viselkedés kisgyermekeknél (Public Health Network)
A kisgyermekeknél előforduló legfőbb egészségtelen pszichológiai viselkedésformák a következők:
1. Hüvelykujj szopás
Ez a szorongás és idegesség klasszikus megnyilvánulása. Az ilyen viselkedés általában a gyermek belső bizonytalanságát tükrözi.
2. Válogatós étkezés és ételválasztás
Ez a kisgyermekek körében gyakori étkezési probléma, amely táplálkozási egyensúlyhiányhoz vagy étvágytalansághoz vezethet. Jelentős hatással van mind a fizikai fejlődésre, mind a pszichológiai jólétre.
3. Hazudozás
A legtöbb kisgyermek hazudik, bár a motivációk és a típusok változatosak. Ez magában foglalhatja a képzelet és a valóság összekeveredését;vagy a célok elérése érdekében szándékos megtévesztés. 4. Agresszív viselkedés 4. Az elsődleges okok között szerepel: a médiából való tanulás; a szülői vagy családi nevelési stílus hatása; valamint a tanárok nem megfelelő oktatási módszerei. 5. Visszahúzódó viselkedés 5. Ez félénkségben, elszigetelődésben, mások iránti érdektelenségben, a társaikkal való interakciótól való vonakodásban, érzelmi labilitásban és kiszámíthatatlan hangulatváltozásokban nyilvánul meg, amelyekre jellemző a provokáció nélküli sírás vagy nevetés. 6. Romboló viselkedés 6. A gyermekek „romboló viselkedése” két kategóriába sorolható: „akaratlan rombolás” és „szándékos rombolás”. Az „akaratlan rombolás” elsősorban fiziológiai okokból fakad, és az életkor előrehaladtával csökken.
6. Romboló magatartás
A gyermekek romboló cselekedetei két kategóriába sorolhatók: véletlen és szándékos.
Ha a „szándékos rombolás” kíváncsiságból, felfedező ösztönből vagy utánozási viselkedésből fakad, a szülőknek nem kell aggódniuk, mivel ezek a cselekedetek a gyermek aktív elméjét tükrözik. Ha azonban a „szándékos rombolás” bosszúként, dühkiadással, féltékenységgel, daccal, önfejűséggel vagy személyes igényeinek kielégítésére irányuló kísérletekkel nyilvánul meg, a szülőknek és a tanároknak komolyan kell venniük.