A szájlégzés csúnyává tesz! Hallottad már ezt az állítást?
Sokan, amikor ezt hallják, a szájlégzésnek tulajdonítják a csúnyaságukat, és igyekeznek leszokni erről a szokásról.
A szülők, amikor rájönnek, hogy gyermekük szájjal lélegzik, igyekeznek bezárni a száját, mert ők is szeretnék megakadályozni, hogy gyermekük csúnyává váljon.
Miért tesz csúnyává a szájlégzés? Az uralkodó nézet szerint a hosszan tartó szájlégzés a légáramlás hatására deformálja a kemény szájpadot, ami később befolyásolja az arc fejlődését, és végül az úgynevezett „adenoid arc” kialakulásához vezet.
Hogyan néz ki pontosan az adenoid arc? Nézzünk meg néhány képet:
Bal oldalon:A fiú 10 évesen;
Középen és jobbra: A fiú 17 évesen, hosszan tartó szájlégzés miatt „adenoid facies”-szel.
Balra: A 7 éves kishúg, aki szájlégzésre szokott;
Jobbra: A 8 éves nagynővér, aki szintén szájlégzésre szokott.
Balra: A kishúg néhány évvel később, fogszabályozó kezelés után;
Jobbra:Az idősebb nővér megjelenése évekkel később fogszabályozó kezelés nélkül.
Ez a két képsorozat már régóta kering, mélyen bevésődött sok ember tudatába, sőt motivációs eszközként is szolgál.
De vajon a szájlégzés elkerülhetetlenül adenoid facieshez vezet?
A szájlégzés csúnyává tesz, míg a száj bezárása szépvé?
A valóságban nincs egyértelmű válasz erre a kérdésre, de néhány kutatás kétségeket ébreszt.
Első tanulmány: A majmok orrlyukainak egy évig tartó elzárása több arcváltozást eredményezett
1981-ben a tudósok 42 majmot fogtak be kísérleti célokra, és két csoportra osztották őket: az egyik csoport orrlyukai el voltak zárva, hogy kénytelenek legyenek szájjal lélegezni, a másik csoport pedig kontrollként szolgált.
Egy év elteltével a tudósok nem figyeltek meg jelentős változásokat a kontrollcsoport megjelenésében. Az orrlyukakat elzáró majmoknál azonban olyan változások jelentkeztek, mint a fogak eltérése és „bemélyedések” a felső ajkukon. Ezenkívül az orrlyukakat elzáró majmoknál megfigyelt fogászati problémák nagyon eltérőek voltak, és nem vezettek egyformán adenoid arcvonások kialakulásához.
Második tanulmány: Nincs összefüggés a szájlégzés és az arcszerkezet között
A tudósok 119 serdülőt toboroztak, akik közül 50-en rendszeresen a szájukon keresztül lélegeztek, míg a többiek az orrukon keresztül.
Az eredmények nem mutattak összefüggést a szájlégzés és az arc morfológiája között. A tanulmány azt is megjegyezte, hogy ha egy személy genetikailag hajlamos a hosszú arc szindrómára, a szájlégzés potenciálisan változásokat okozhat az arcszerkezetben.
Ki javasolta a „szájlégzés csúfságot okoz” elméletet?
Sokan úgy vélik, hogy a „szájlégzés csúfságot okoz” elmélet az orvostudomány területén belüli összeesküvés, főként azért, mert „feltalálója” egy fogszabályozó volt.
A brit fogszabályozó, John Mew kifejlesztette a „Mewing-korrekciós módszert”, amely állítása szerint megváltoztathatja az arcszerkezetet.
A „mewing korrekciós módszer” azonban nem nyert elismerést a mainstream tudományos körökben. Ennek ellenére John Mew továbbra is különböző képzéseket tart, amelyekkel népszerűsíti márkáját. 2010-ben, a „mewing korrekciós módszer” további terjedésének megakadályozása érdekében John Mew fogorvosi engedélyét visszavonták.
Gondoljunk csak bele: kihasználni az emberek szépség iránti vágyát, hogy kitaláljunk egy „betegséget”, majd népszerűsíteni a saját terápiánkat, hogy fizessenek a „szépségért” – ez nem egy kereskedelmi marketingfogás?
A szájlégzés is kockázatokkal jár! Legyünk óvatosak a rendellenes légzési mintákkal!
Az ember megjelenését a genetika határozza meg. Nem igaz, hogy ha légzés közben csukva tartjuk a szánkat, attól szépek leszünk, és nem is igaz, hogy a nyitott szájjal való légzés feltétlenül csúnyává tesz minket.Ráadásul a környezeti tényezők is befolyásolják az arcvonásokat. Például a magas tengerszint feletti magasságban, hideg éghajlaton felnőtt emberek arcvonásai általában markánsabbak, míg a trópusi éghajlaton élők arcvonásai gyakran laposabbak és szélesebbek.
Természetesen ez nem ösztönzi a szájlégzést. Mivel egészségügyi kockázatokat jelent – például szomjúságot, szájszárazságot, szájszagot és rekedtséget okozhat –, a szájlégzést minden esetben aktívan korrigálni kell.
Hangsúlyozni kell, hogy a „szájlégzés” és a „rendellenes légzés” két különböző fogalom, amelyeket nem szabad összekeverni. Az olyan állapotok, mint a mandulák megnagyobbodása, az adenoidok megnagyobbodása vagy az állkapocs visszahúzódása hajlamosíthatják az egyéneket az éjszakai alvási apnoe szindrómára, amely szájlégzéshez vezethet. Az ilyen egészségügyi állapotok időbeni beavatkozást és megfelelő kezelést igényelnek.
Összefoglalva: a szájlégzés nem katasztrofális betegség. A szépségápolás iránt érdeklődőknek és a szülőknek nem kell indokolatlanul aggódniuk. Ha azonban valaki inkább szájlégzésre hajlik, vagy száj-, orr- vagy torokbetegségben szenved, akkor célszerű a probléma mielőbbi korrekciója és kezelése. Végül is, ha légzésről van szó, az orr a szakértő.