A görcsök elsősorban a lábujjakat, a lábakat és a hasat érintik, és mindegyikük különféle enyhítési módszereket igényel. Az általános elv az ellenkező mozdulat alkalmazása. Lábujjgörcsök esetén fogja meg az érintett lábujjat, és óvatosan nyújtsa a görcs ellenkező irányába. Vádligörcsök esetén nyomja lefelé a térdet, miközben a másik kezével felfelé és hátra húzza a talpat, megnyújtva a vádli izmát.A combgörcsök két típusba sorolhatók: elülső (négyfejű izom) és hátsó (hátsó combizom) görcsök. Elülső combgörcs esetén alkalmazzuk a lábfej nyújtási technikát: hajlítsuk hátra az érintett lábat, egyik kezünkkel erősen nyomjuk meg a lábfejet, hogy a sarok a fenék felé húzódjon, ezzel nyújtva a négyfejű izmot.A hátsó combizmok görcsének esetén nyújtsa ki teljesen a térdet. Fogja meg a vádlit vagy a sarokat, és húzza a lábat a test felé, hogy megnyújtsa a combizmokat, ezáltal enyhítve a görcsöt. A hasizmok görcsét gyakran enyhítheti, ha háton fekvő úszó pozíciót vesz fel. A hasüregben keletkező görcsöket azonban nem lehet önállóan enyhíteni. Ilyen esetekben el kell viselni a kellemetlenséget, miközben segítséget kell hívni.
Ha veszélybe kerül, vagy másoknak segít a tengervízben, kerülje az ismeretlen tengeri élőlényekkel való érintkezést. Folyamatosan figyeljen az úszási területén előforduló, potenciálisan agresszív fajokra. A veszélyes élőlények közé tartoznak a csípős medúzák, a korallok és a tengeri anemonok – a medúza csípése akár halálos is lehet.Egyéb veszélyek közé tartoznak a szúró sebeket okozó tüskés tengeri sün, a bőrt felsértő tengeri rákok és osztrigák, a mérgező tengeri kígyók és kúpos csigák, valamint a halálos sérüléseket okozó harapós lények, mint az angolnák és a cápák. Medúza csípés esetén alaposan öblítse le az érintett területet tengervízzel, hogy eltávolítsa az összes maradék csípősejtet. Az ehető ecet felvitele enyhítheti a tüneteket, de azonnali orvosi ellátás továbbra is elengedhetetlen.
Hangsúlyozni kell, hogy a vízi mentési műveleteknek hat alapelvet kell követniük:
Először is, a mentő saját biztonsága mindig a legfontosabb szempont, ezt követi a többi mentő biztonsága, míg az áldozat biztonsága az utolsó prioritás.
Másodszor, a helyszínen több biztonságos és hatékony mentési módszert kell értékelni. Ha csak egy módszer megvalósítható, óvatosan kell eljárni, és a biztonsági értékeléseket kell előnyben részesíteni a sebességgel szemben.A mentési módszereket a kockázat növekedésének sorrendjében kell kiválasztani, az első választásnak a partról történő mentésnek (a vízbe való belépés elkerülésével) kell lennie. Elsőbbséget kell adni a kevésbé veszélyes lehetőségeknek, mint például a segítségnyújtás, majd a tárgyak dobása, a csónakos mentés, az áldozathoz úszás és a légi mentés – ezek mindegyike egyre nagyobb kockázatot jelent. Harmadszor, ha a körülmények megengedik, viseljen személyes úszómellényt, és szervezzen mentőcsapatot a mentési képességek megerősítésére.
Negyedikként, soha ne feltételezzük, hogy az áldozat képes magát megmenteni.
Ötödikként, a partról történő mentési eljárások továbbra is kritikusak maradnak, miután a fulladó áldozatot kihozták a vízből.
Hatodikként, ha fulladásos balesetet észlelünk, ne felejtsük el azonnal hívni a mentőket, például a 110-es vagy a 120-as számot.