„A távolság növeli a szeretetet” – ez egy közismert mondás, de kevesen gondolkodnak el azon, hogy miért is erősíti a távolság a szeretetet. A mindennapi életben az emberek természetesen fenntartanak térbeli és időbeli határokat. De érted-e a pszichológiai távolság hatását? Pszichológiai szempontból három okot lehet megkülönböztetni:
Először is, a pszichológiai alkalmazkodás.
Ahogy az ókoriak megfigyelték: „Lépj be egy orchideákkal teli szobába, és egy idő után már nem veszed észre az illatukat; lépj be egy romlott halat árusító boltba, és egy idő után már nem veszed észre a bűzét.” Azok a barátok, akik elválaszthatatlanok, naponta találkoznak és harmonikusan kijönnek egymással, nem veszik észre egymás erényeit és erősségeit, ha nem igazítják időben a pszichológiai távolságukat. Ezzel szemben mások erényei vagy kiemelkedő tulajdonságai éppen azért válnak nyilvánvalóbbá, mert a térbeli távolság megakadályozza az alkalmazkodást.
Másodszor, a pszichológiai tartózkodás is szerepet játszik. Az egyének gyakran ellenállnak a másokkal való túlzott térbeli közelségnek, és hasonlóképpen haboznak mások terébe behatolni. Ennek egyik fő oka a személyes magánélet; kevesen örülnek annak, ha a hozzájuk közel álló emberek átlátszóvá teszik őket. Lényegében a legtöbb ember nem szereti, ha „átlátszó lényként” kezelik, különösen akkor, ha hibáik és hiányosságaik nyilvánvalóvá válnak.Ha a barátok nem megfelelő módon csökkentik ezt a pszichológiai távolságot, anélkül, hogy megfelelő személyes teret hagynának egymásnak, akkor a másik felet elégedetlenség forrásának tekinthetik, ami pszichológiai elutasításhoz vagy kerüléshez vezethet.
Harmadszor, ez az interperszonális kapcsolatok fejlődésének modelljeihez kapcsolódik.
A kezdeti ismerkedési fázisban a pszichológiai távolság hatása általában gyenge, átmeneti és felületes, elsősorban a külső megjelenés és az udvarias, civilizált viselkedés befolyásolja. Az intim fázisban, azaz mérsékelt térbeli távolságban, pozitív pszichológiai távolsághatás jelentkezik, amelyet „csoporton belüli hatásnak” neveznek.Az egyének társadalmi partnereiket saját maguk kiterjesztéseként érzékelik, megértik és értékelik egymás világnézetét. Ez elősegíti a közös vagy hasonló érzelmekkel, nézőpontokkal és viselkedéssel jellemezhető intim kötődést. Az ismerős szakaszba – a pszichológiai alkalmazkodási fázisba – érve azonban az emberek hajlamosak figyelmen kívül hagyni partnerük erősségeit, és inkább az észlelt hibákra és hiányosságokra koncentrálnak. Ez természetesen pszichológiai elutasításhoz vagy távolodáshoz vezet.