A múltban kevés kutatás foglalkozott a magzati szövetek vagy a magzatvíz anyai keringésbe jutásával, és a magzatvíz-embólia gyanúja esetén is ritkák voltak a klinikai esetek. Ezért gyakorlatilag lehetetlen volt nagyszabású prospektív tanulmányt végezni.A megbízható kutatási adatok hiánya miatt korábban úgy gondolták, hogy a magzatvíz-embólia elsősorban abból ered, hogy a magzatvíz bejut az anya véráramába vagy testébe, majd elzárja az érrendszer vagy a tüdő gázcsere-funkcióit, ezáltal fulladást és sokkot okozva.
A magzatvíz-embólia után az anyai halálozási arány 61%, a halálesetek általában az embólia után 30 perctől két hónapig terjedő időn belül következnek be. A túlélők gyakran maradandó idegrendszeri károsodást szenvednek.A magzatvíz-embólia utáni magzati halálozási arány 21%. Ez nagyrészt a korábbi beavatkozásnak és a magzat gyors megszületésének köszönhető. Sajnos a túlélő csecsemőknek csak a fele nem szenved idegrendszeri károsodást későbbi életében. A fenti adatok azt mutatják, hogy magzatvíz-embólia esetén az anyák és a magzatok többsége elkerülhetetlenül jelentős életveszteséggel szembesül.
A molekuláris biológia legújabb eredményei azonban arra utalnak, hogy a mechanizmus nem annyira az anyai erek vagy tüdő amniotikus folyadékkal való elzáródásáról szól, hanem inkább egy súlyos allergiás sokkról, amelyet az anyai keringésbe jutó amniotikus folyadékra vagy magzati szövetre adott immunválasz vált ki.Klinikailag tehát az amniotikus folyadék embólia tünetei gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek az anafilaxiás sokk tüneteitől, ideértve a hipotenziót, a tüdőödémát, a felnőttkori légzési distressz szindrómát, a kardiopulmonális elégtelenséget, a cianózist, a véralvadási rendellenességeket, a görcsöket és a hörgőgörcsöt.Az anya ezen tüneteinek megjelenésével egyidejűleg gyakorlatilag 100% -ban előfordul magzati distressz. Következésképpen a magzatvíz-embólia nemcsak az anya életét veszélyezteti, hanem a magzat prognózisát is súlyosan veszélyezteti.