Amerikai kutatók körülbelül 310 000 személy társadalmi és életkori adatait elemezve megállapították, hogy azok, akiknek magas szociabilitásuknak köszönhetően erős társadalmi kapcsolataik vannak, átlagosan valamivel hosszabb élettartammal rendelkeznek, mint azok, akiknek minimális a társadalmi interakciójuk.
A Utah állambeli Brigham Young Egyetem kutatói az amerikai tudományos folyóirat, a PLOS ONE legújabb számában arról számoltak be, hogy a társadalmi aktivitás és az élettartam közötti kapcsolat megértése érdekében 148 kapcsolódó tanulmány adatait elemezték. Ezeket a tanulmányokat Észak-Amerikában, Európában, Ázsiában és Ausztráliában végezték, átlagosan 7,5 éves követési időszakkal, összesen körülbelül 310 000 résztvevő bevonásával.
Az elemzés kimutatta, hogy a 18 év feletti felnőttek közül azok, akiknek erős társadalmi kapcsolataik voltak, átlagosan 3,7 évvel tovább éltek, mint azok, akiknek minimális társadalmi kapcsolataik voltak. Az erős társadalmi kapcsolatok magukban foglalják a barátaikkal való rendszeres interakciót, a házastárssal vagy más családtagokkal való harmonikus kapcsolatokat, valamint a társadalmi tevékenységekben való gyakori részvételt.
A kutatók megjegyezték, hogy az erős társadalmi kapcsolatok fizikai és mentális egészségre gyakorolt pozitív hatása összehasonlítható a dohányzás mellőzésével, az egészséges testsúly fenntartásával vagy bizonyos jótékony gyógyszerek szedésével. Ezzel szemben a szélsőséges társadalmi elszigeteltség káros hatásai egyes egyéneknél hasonlítanak a minimális testmozgással vagy az alkoholizmussal járó kedvezőtlen fizikai és pszichológiai következményekhez.
A kutatók kifejtették, hogy a fokozott társadalmi interakció segít enyhíteni a mentális stresszt, ezáltal erősítve a szervezet immunrendszerét. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy bár az erős társadalmi kapcsolatok hozzájárulhatnak a hosszú élettartamhoz, a kettő között nem állapítottak meg közvetlen ok-okozati összefüggést.