A fogak fizikai szerkezetünk létfontosságú elemei, ezért a tudományos fogászati ellátás rendkívül fontos. Ezenkívül a rendellenesen kialakult fogak – például a kiálló fogak – esztétikai problémákat okozhatnak, amelyek professzionális korrekciót igényelnek. A fogszabályozó kezelés a kozmetikai beavatkozások közé tartozik. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a fogszabályozó módszereket:
A fogszabályozó kezelés a fogak eredeti szerkezetének megőrzése mellett azok újbóli pozicionálását jelenti, hogy helyreálljon a szájfunkció és a normális morfológia. Ez nem csupán kozmetikai beavatkozás, hanem a szájcsontváz biológiai átalakítási folyamata, amely általában körülbelül két évet vesz igénybe.
A fogszabályozó kezelés indikációi:
⑴ Fogtorlódás: A fogak kiugrása vagy behúzódása jellemzi, ami vonzó megjelenést, tisztítási nehézségeket, fokozott fogszuvasodás-hajlamot és nagyobb fogkőképződés-valószínűséget eredményez, ami fogágybetegséghez vezethet.
⑵ Elülső keresztharapás, más néven „alulharapás” vagy „fordított harapás”, amikor az alsó fogak átfedik a felső fogakat. Egyeseknél csak fogkeresztharapás jelentkezik;Másoknál a csontváz malokkluziója jelentkezik, amelynek során a felső állcsont alulfejlett (visszahúzott), az alsó állcsont pedig túlfejlett (előreugrott), ami konkáv középarcot és félhold alakú profilt eredményez, ami rontja az esztétikát és a funkciót.
⑶ Diastema: A fogak közötti túlzott hézagok jellemzik.
⑷ Mély túlharapás: „Kinyúló fogaknak” is nevezik, egyes esetekben csak a felső frontfogak előreugrásáról vagy az alsó frontfogak befelé dőléséről van szó, más esetekben csontváz deformitások okozzák. Ezek közül egyeseknél a felső frontfogak és a felső fogív túlzott előreugrása figyelhető meg, míg az áll az ajak mögé húzódik vissza, vagy egyáltalán nincs meghatározott állkontúrja.
⑸ Kétoldali kiugrás, vagyis a felső és alsó elülső fogak kiugrása, ami az ajkak kiugrását okozza. Az ajkak csak erőfeszítéssel zárhatók össze, ami tátott szájat és látható fogakat eredményez, ami esztétikai problémát jelent.
⑹ Zárt állkapocs: a fogak nem képesek az okkluzális funkcióra.
⑺ Hátsó keresztharapás: rontja a fogak okkluzális funkcióját, és hosszú távon a felső és alsó állkapocs eltéréséhez és deformitásához vezethet.
⑻ Mély túlharapás (túlzott elülső okkluzió): az alsó elülső fogak harapáskor nem láthatók; egyeseknél egyidejűleg csontvázdeformitás is jelentkezik, ami rövid alsó arccsonttal jár. Ez a malokkluzió hajlamosít a felső íny harapásos sérüléseire, és a frontfogak parodontális betegségeihez, valamint temporomandibuláris ízületi rendellenességekhez vezethet.