A gyermekkori növekedés és fejlődés során három súlyos szájüregi állapot – malocclusio, fogszuvasodás és fogágybetegség – fordul elő gyakran, amelyek veleszületett tényezőkből vagy szerzett okokból erednek. A malocclusio fogszabályozó korrekcióval hatékonyan kezelhető, és nagyon jelentős eredményeket hoz. A szülőknek különös figyelmet kell fordítaniuk erre, mivel a fogak esztétikája mélyrehatóan befolyásolja az arc általános megjelenését.
Fogszabályozó kezelés indikációi:
1. Fogtorlódásos betegek: Jellemzője a fogak kiugrása vagy behúzódása, ami esztétikai problémákat, tisztítási nehézségeket, fokozott fogszuvasodás-hajlamot és a fogkőképződés, illetve a parodontális betegségek kialakulásának magasabb kockázatát eredményezi.
2. Elülső keresztfogazat, más néven „alulharapás”, amikor az alsó fogak átfedik a felső fogakat. Egyeseknél csak fogászati keresztfogazat jelentkezik;míg másoknál mind fogászati, mind csontváz rendellenességek jelentkeznek, amit csontváz retrognathismnak neveznek. Ez a felső állcsont alulfejlődését (retrognathism) és az alsó állcsont túlfejlődését (prognathism) jelenti, ami konkáv középarcot és félhold alakú profilt eredményez, rontva mind az esztétikát, mind a funkciót.
3. Diastemával rendelkező betegek: Jellemzője a fogak közötti túlzott hézagok.
4. Mély túlharapás: Más néven „prognathism”, egyes esetekben csak az elülső fogak kiállása vagy az alsó állcsont visszahúzódása jelentkezik. Mások csontváz deformitásokból erednek. Ezek közül egyeseknél felső állcsont hipoplázia (retrognathism) és alsó állcsont hiperplázia (prognathism) jelentkezik, ami konkáv középarcot és félhold alakú profilt eredményez, rontva mind a megjelenést, mind a funkciót.
5. Malocclusion: A fogak helytelen elrendezésére utal, beleértve a kereszt harapást, a nyitott
4. Mély túlharapás: „Kinyúló fogak” néven is ismert, egyes esetekben csak a felső frontfogak nyúlnak ki, vagy az alsó frontfogak dőlnek befelé, más esetekben a csontváz deformitásai okozzák. Ezek közül egyeseknél a felső frontfogak és a felső fogív túlzottan előre nyúlik, míg az áll az ajak mögé húzódik, vagy egyáltalán nincs meghatározott állkontúrja.
5. Kétoldali kiállás, vagyis a felső és alsó elülső fogak előreálló állása, ami az ajkak kiállását okozza. A betegeknek erőfeszítést kell tenniük az ajkaik összezárásához, ami állandóan nyitott ajkakkal, fogakkal teli megjelenést eredményez.
6. Állkapocs-záródás: olyan betegek, akiknek fogai nem képesek az okkluzális funkcióra.
7. Hátsó keresztharapás vagy állkapocs-záródás: rontja a fogazat okkluzális funkcióját, és hosszú távú maxillofaciális eltéréshez és deformitáshoz vezethet.
8. Mély túlharapás (túlzott elülső okklúzió): Jellemzője, hogy az okklúzió során a felső elülső fogak eltakarják az alsó elülső fogakat. Egyes esetekben csontvázdeformitások is előfordulhatnak, amelyek rövid alsó arcként nyilvánulnak meg. Ez a malokkluzió hajlamossá teszi a betegeket a felső íny sérüléseire, és növeli az elülső fogak parodontális betegségeinek és a temporomandibuláris ízületi rendellenességeknek a kialakulásának kockázatát.