A kozmetikai beavatkozások, mint például a kettős szemhéjplasztika és az orrplasztika, valamint a minimálisan invazív kezelések, mint a lézeres fiatalítás és az injekciós kezelések, világszerte óriási népszerűségnek örvendenek. A fogászati esztétika, mint a kozmetikai sebészet egyik ága, ugyanolyan népszerű a szépségtudatos emberek körében. De milyen konkrét indikációkat kezel elsősorban a fogászati esztétika?
A kozmetikai sebészet világszerte elterjedt, és már nem számít újdonságnak sem a nyugati országokban, sem a délkelet-ázsiai országokban.Olyan országokban, mint Japán és Dél-Korea, a kozmetikai sebészet vitathatatlanul mindennapos dolog. A beavatkozások és kezelések köre széles és sokszínű. Ezek közül a fogászati esztétika kiemelkedik, mint a szépségtudatos nők körében különösen kedvelt lehetőség. A fogászati esztétikát azonban az egyén igényeihez kell igazítani. Az alábbiakban felsoroljuk a fogászati esztétikai beavatkozások nyolc fő indikációját:
1.Fogtorlódással küzdő betegek: Jellemzőjük a kiálló vagy behúzott fogak, ami vonzó megjelenést eredményez, nehezíti a tisztítást, fogszuvasodásra hajlamosít, és növeli a fogkőképződés kockázatát, ami fogágybetegséghez vezet. 2. Elülső keresztharapás, más néven „alulharapás”, amikor az alsó fogak átfedik a felső fogakat. Egyeseknél csak fogászati keresztharapás jelentkezik;másoknál viszont fogászati és csontváz rendellenességek is jelentkeznek, amit csontváz retrognathismnak neveznek. Ez a felső állcsont alulfejlődését (retrognathism) és az alsó állcsont túlfejlődését (prognathism) jelenti, ami konkáv középarccal és félhold alakú profiljal jár, rontva az esztétikát és a funkciót.
3. Diastema esetén: A fogak közötti túlzott hézagok jellemzőek.
4. Mély túlharapás: „Kinyúló fogaknak” is nevezik, egyes esetekben csak a felső frontfogak nyúlnak ki, vagy az alsó frontfogak dőlnek befelé, más esetekben a csontváz deformitásai okozzák. Ezek közül egyeseknél a felső frontfogak és a felső fogív túlzottan előre nyúlik, míg az áll az ajak mögé húzódik, vagy egyáltalán nincs meghatározott állkontúrja.
5. Kétoldali kiállás, vagyis a felső és alsó elülső fogak előreálló állása, ami az ajkak kiállását okozza. A betegeknek erőfeszítést kell tenniük az ajkaik összezárásához, ami állandóan nyitott ajkakkal, fogakkal teli megjelenést eredményez.
6. Állkapocs-záródás: olyan betegek, akiknek fogai nem képesek az okkluzális funkcióra.
7. Hátsó keresztharapás vagy állkapocs-záródás: rontja a fogazat okkluzális funkcióját, és hosszú távú maxillofaciális eltéréshez és deformitáshoz vezethet.
8. Mély túlharapás (túlzott elülső okklúzió): Jellemzője, hogy az okklúzió során a felső elülső fogak eltakarják az alsó elülső fogakat. Egyes esetekben kísérő csontváz deformitás is jelentkezik, amely rövid alsó arcként nyilvánul meg. Ez a malokkluzió hajlamossá teszi a betegeket a felső íny sérüléseire, és növeli az elülső fogágybetegségek és az állkapocs ízületi rendellenességek kialakulásának kockázatát.