A császármetszés mellett döntő kismamák száma jelentősen emelkedett. Okok között gyakran szerepel a fájdalomtól való félelem, az alakjuk miatt érzett aggodalom, a természetes szüléshez szükséges erő hiányától való tartás, és egyre gyakrabban a baba csillagjegyével vagy születési idejével kapcsolatos aggodalmak. Sok kismama jóval a szülés várható időpontja előtt igyekszik „kedvező időpontra” időzíteni a császármetszését.Gondolkodtak-e a kismamák a császármetszés lehetséges hosszú távú hatásain a babájukra nézve?
A császármetszéssel született babák immunitása alacsonyabb
A kutatások szerint a vaginális szüléssel született fiúk és lányok immunitása között alig van különbség. A vaginális szüléssel született újszülöttekhez képest azonban a császármetszéssel született újszülöttek immunitása viszonylag gyengébb, és ellenállóképességük a fertőzésekkel szemben alacsonyabb.
A vaginális és császármetszéssel született újszülöttek köldökzsinórvérének komplement szintjének összehasonlítása azt mutatja, hogy az előbbi csoportban szignifikánsan magasabb az immunglobulin koncentráció. Ez azért van, mert az immunglobulinok a szülés során, különösen a szülőcsatornán való áthaladáskor, a méhösszehúzódások okozta nyomás hatására átjutnak az anyából a babába.
Következésképpen a császármetszés csökkentheti az újszülöttek immunitását és fertőzésállóságát, növelve az újszülöttkori fertőzések kockázatát. Ezért a kismamáknak, amennyiben lehetséges, célszerű a természetes szülést választaniuk, mivel ez kedvezőbb az újszülöttek egészségére.
Ezenkívül a császármetszéssel született csecsemők közül a fiúk nagyobb hajlamot mutatnak az immunitás csökkenésére, mint a lányok. Az orvosi szakértők szerint az immunglobulin szintézist szabályozó gének (amelyek elsősorban az emberi immunitás fokozásáért felelősek) az X kromoszómán találhatók. Mivel a nőknek egy X kromoszómával több van, mint a férfiaknak, a császármetszéssel született lányok immunitása erősebb, mint a fiúké.
A császármetszések összefüggésben állnak a „nedves tüdő szindrómában” szenvedő csecsemők számának növekedésével
Az elmúlt években folyamatosan nőtt a „nedves tüdő szindrómában” szenvedő újszülöttek száma. Az érintett csecsemők többsége császármetszéssel jött világra. Valóban, a császármetszéssel, fájdalom nélkül született csecsemők, illetve a koraszülöttek esetében jelentősen magasabb a súlyos nedves tüdő szindróma kialakulásának kockázata.
Ezenkívül a magzatnak a születés előtt felkészülési időre van szüksége, hogy a tüdejének elegendő ideje legyen felszívni a magzatvizet. A méhösszehúzódások és a hüvelyi szülés segítik ennek a folyadéknak a csecsemő tüdejéből való kiürítését.
Szerkesztőségünk azt tanácsolja, hogy ha császármetszésre van szükség, akkor azt célszerű a terhesség kilencedik hónapja utánra ütemezni.Bár a 35. terhességi hét után a legtöbb magzat tüdeje már kellően fejlett, a 37. héten végzett császármetszés még korai. Ha a koraszülés (37 hét előtt) császármetszést tesz szükségessé, fontolóra lehet venni az anyai szteroidok adását. Ez a megközelítés nem jelent kockázatot a magzatra, ugyanakkor csökkenti a pulmonális hipertónia kialakulásának valószínűségét, bár a gyógyszeres kezeléssel járó anyai kockázatokat gondosan mérlegelni kell.
Valójában a várandós anyáknak személyes preferenciájuk vagy kényelmük alapján a császármetszés helyett a hüvelyi szülést kell előnyben részesíteniük, mivel az utóbbi kedvezőtlenül befolyásolhatja a csecsemő egészségét.
A császármetszéses érzéstelenítés hatása a magzatra
A császármetszéssel szülő anyák szinte kivétel nélkül érzéstelenítésre szorulnak a műtét során. Szinte minden érzéstelenítő és fájdalomcsillapító hatással van a központi idegrendszerre, és könnyen átjut a placentán a magzatba.
Az érzéstelenítők kétféleképpen hatnak a magzatra: vagy közvetlenül elnyomják a magzat légzési és keringési központjait, vagy közvetve rontják az anya légzését és keringését. A túlzott érzéstelenítő adag vagy a műtét során fellépő légzéselnyomás okozta anyai hipoxémia megzavarhatja a baba oxigénellátását és salakanyag-eltávolítását, közvetlenül veszélyeztetve a magzat életét.
Normális körülmények között a császármetszés továbbra is olyan sebészeti beavatkozás, amely sokkal nagyobb fizikai károsodást okoz az anyának, mint a természetes szülés, ugyanakkor késlelteti a szülés utáni szoptatást és a felépülést. A szülés, akárcsak a terhesség, teljesen természetes és normális élmény a nők számára.
Úgy véljük, hogy a kismamáknak bíznia kell a természet erejében és saját potenciáljukban, és magabiztosan kell törekedniük a vaginális szülésre.
A császármetszéssel született csecsemők hajlamosabbak az érzékszervi integrációs zavarokra
Az érzékszervi integrációs zavar akkor jelentkezik, amikor a gyermek gondolatai és cselekedetei eltérnek egymástól, és elméje gyakran nem képes irányítani viselkedését. A császármetszés valóban hozzájárul ehhez az állapothoz.
A magzat minden mozdulata a méhben szorosan összefügg a jövőbeli fejlődésével. A természetes szülés a fejlődő agy és test közötti koordinált interakció első döntő lehetőségét jelenti. A császármetszés azonban megfosztja a gyermeket ettől az alapvető szenzoros integrációs élménytől.
Ha egy gyermek érzékszervi integrációs zavarral küzd, amelyet a tudománytalan korai gyermekkori nevelés még tovább súlyosbít, akkor később az életében jelentős tanulási és viselkedési kihívásokkal szembesülhet. A gyenge tanulmányi eredmények akár téves diagnózishoz is vezethetnek, miszerint a gyermek intellektuális fejlődési zavarokkal küzd.
Ráadásul az érzékszervi integrációs zavarok gyakran nehezen felismerhetők a rutinvizsgálatok során, ami megnehezíti a megfelelő időben történő terápiás beavatkozást. Ez súlyos fizikai reakciókhoz, érzékelési zavarokhoz és figyelemzavarokhoz vezethet, ami tovább rontja a gyermek önismeretét és önértékelését.
A császármetszéssel született csecsemők hajlamosabbak a figyelemhiányos hiperaktivitási zavarra (ADHD)
Az ADHD-val diagnosztizált gyermekek többsége császármetszéssel született.A császármetszés során megváltozott szülőcsatorna megváltoztatja a gyermek világra jövetelekor tapasztalt „környezetet”. Ez megzavarja a természetes szülőcsatorna folyamat által biztosított idegi kapcsolatokat és érzékszervi tapasztalatokat, ami a gyermek növekedése során hajlamosabbá teszi őt idegrendszeri és pszichiátriai rendellenességek, például hiperaktivitás kialakulására. Az ilyen állapotban lévő gyermekek gyakran számos „rossz szokást” mutatnak a mindennapi életben, például gyakran pislognak vagy vállat vonnak.Ezenkívül nehezen tudnak koncentrálni olvasás vagy tanítás közben, és gyakran nem a sorrendben szólalnak meg. Annak ellenére, hogy megfelelő intelligenciával rendelkeznek, tanulmányi eredményeik gyakran gyengék maradnak. Ez mélyen megrázó lehet a szülők számára, és akár a házassági kapcsolatokat is megterhelheti. Ezért a kismamáknak gondosan meg kell fontolniuk a szülés módját, és el kell kerülniük a felesleges császármetszéseket. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy az ADHD-s gyermekekkel megfelelően bánjanak: azonnal kezelést kell keresni, meg kell érteni „szokásaikat”, és fel kell ismerni, hogy a hiperaktív tünetek általában módosíthatók.