Fontos tudnivaló: Az „alulharapás” kifejezésnek van egy speciális klinikai definíciója, amely elsősorban az állkapocs fejlődési rendellenességére utal. Általában harapáskor a felső frontfogaknak át kell fedniük az alsó frontfogakat. Az alulharapásos egyéneknél azonban ennek az ellenkezője történik, az alsó frontfogak túllógnak a felső frontfogakon. Ilyen esetekben gyakran szükség van korrekciós műtétre az állkapocs helyzetének kiigazítására.
A fogak számos megpróbáltatásnak vannak kitéve, és különböző kihívásokkal kell szembenézniük, mint például elszíneződés, ferde állás, sérülés, fogszuvasodás, kiálló fogak és alulharapás. Mennyit tud az alulharapásról? Hogyan lehet korrigálni ezt a fogászati rendellenességet?
Klinikai értelemben az alulharapás egy speciális állkapocsfejlődési rendellenességet jelent. Általában harapáskor a felső frontfogaknak el kell fedniük az alsó frontfogakat. Az alulharapásos egyéneknél azonban ennek az ellenkezője történik, az alsó frontfogak kiállnak a felső frontfogak elé. Ennek a problémának a megoldásához a pácienseknek korrekciós műtétre van szükségük, amelynek során az állkapocs kiállását csökkentik.
Az alulharapás mandibuláris előrehaladási műtéteivel kapcsolatban a plasztikai sebészek a következőket emelik ki:
I. Tüneti megnyilvánulások
Amikor az állkapocs a normális helyzetén túlnyúlik, az áll előreugrik.Normális körülmények között, amikor a felső és az alsó fogak találkoznak, a felső frontfogaknak át kell fedniük az alsó frontfogakat. Az állkapocs kiugrása esetén azonban ennek az ellenkezője történik: az alsó fogak kissé eltakarják a felső fogakat. Az állkapocs kiugrásának ezt a csontváz deformitását általában „alulharapásnak” nevezik.
II. Okok
Az állkapocs előreugrása által okozott alulharapás viszonylag gyakori fogászati és állkapocs deformitás gyermekeknél, amely gyakran rossz szokások, állkapocs sérülés vagy genetikai tényezők eredménye.
A szokásos okok közül a leggyakoribb a helytelen szoptatási testtartás. Egyes fiatal anyák vagy óvodapedagógusok rendszeresen fekvő helyzetben tartják a csecsemőket az ágyban, és a cumisüveget tartják nekik etetéshez. A cumi megfogása és a szopás megkönnyítése érdekében a csecsemő hajlamos az alsó állkapcsát előre tolni. Idővel ez a szokás az állkapocs előrehaladásához vezet.Másodsorban, olyan szokások, mint a felső ajak harapása vagy a hüvelykujj szopása szintén előreugró állkapocs pozíciót eredményezhetnek, ami alulharapáshoz vezet.
III. Kezelési módszerek
Ha lehetséges, tanácsos korai beavatkozással korrigálni az állkapocs előreugrása által okozott alulharapást. Az alulharapás korai korrekciója a tejfogak szakaszában enyhítheti az arc csontvázának deformitásait.
A tejfogazat alulharapásának genetikai eseteiben a korábbi korrekció ellenére a végleges fogazat megjelenése után is előfordulhat a visszaesés. A korrigált esetek azonban általában enyhébbek, mint a kezeletlenek, és a végleges fogazat esetében viszonylag rövidebb kezelési időt igényelnek.Az állandó fogazat alulharapásának korrekciója nehezebb feladat, mint a tejfogazat alulharapásának kezelése, és a látható eredmények lassabban jelentkeznek. Mind a tejfogazat, mind az állandó fogazat alulharapásának korrekciója szoros együttműködést és kitartást igényel a gyermektől és a szülőktől egyaránt.
A felnőttkori mandibuláris protruzió korrekciója kombinált fogszabályozó és maxillofaciális sebészeti technikákat igényel, amely három szakaszból áll: műtét előtti fogszabályozó kezelés, majd állkapocs-átalakító műtét, végül műtét utáni fogszabályozó beállítás.
Felnőttek és gyermekek egyaránt találkozhatnak ezzel a fogászati rendellenességgel, bár a korrekciós módszerek korcsoportonként eltérőek, és azokat ennek megfelelően kell kialakítani. Ezenkívül a kiálló állkapocs korrekciós eljárások sikerének biztosításához elengedhetetlen egy jó hírű, akkreditált plasztikai sebészeti kórház kiválasztása.