Három-négy éves koruk körül a gyerekek gyakran kíváncsiak lesznek a származásukra, és gyakran felteszik a kérdést: „Honnan jöttem?” Hogyan válaszolna ilyen kérdésekre? Gondolom, a legtöbb szülő elkerüli a homályos válaszokat, mint például „Majd megérted, ha nagyobb leszel”, „Egy boszorkánytól” vagy „Egy sziklából”.
Itt egy vicces anekdota: Amikor a fia megkérdezte: „Honnan jöttem?”, az anya lelkesen megosztotta vele a gondosan előkészített magyarázatát. Mire a fiú azonnal visszavágott: „A szomszéd kis Hua azt mondta, hogy Yibinből jött. Én honnan jöttem?”
Ez a történet emlékeztetőül szolgál a szülőknek: amikor olyan kérdésekre kell válaszolniuk, mint „Honnan jöttem?”, először derítsék ki, hogy a gyermek valójában mit szeretne tudni. Ezután fokozatosan építsék fel a gyermekek megértését, ahogy nőnek, és kerüljék el azt a hibát, hogy elhamarkodják a dolgokat, és olyan elméletekkel terhelik őket, amelyeket még nem tudnak feldolgozni.
A válaszok megfogalmazásakor használjunk a gyermekek számára érthető nyelvet. Például: „Anyunak van egy folyosója a testében, amit szülőcsatornának hívnak. Minden baba az anyja szülőcsatornáján keresztül jön a világra. Ez egy nagyon titokzatos hely, tele folyadékkal, ami megvédi a kicsiket.”
Amikor a szülők egyesüléséről és a babák születéséről szóló kérdésekre válaszolunk, kezdhetjük a „növények beporzása” analógiájával.
Az általános iskola 5. vagy 6. osztályában a történetmesélés már nem elegendő. Ebben a korcsoportban a „tényeken alapuló tájékoztatás” a legmegfelelőbb formája a szexuális nevelésnek.
Általában a 12 és 14 év közötti lányok, valamint a 13 és 15 év közötti fiúk tapasztalnak fiziológiai változásokat. A szülőknek meg kell tanítaniuk a lányoknak a menstruációs ciklust és annak kezelését, míg a fiúknak meg kell érteniük az erekció és az ejakuláció valódi mechanizmusait. Ez megakadályozza, hogy a gyerekek felkészületlenül vagy félelemmel reagáljanak, amikor ezek a változások bekövetkeznek.