Miután egy érzelmi intelligencia előadást tartottam egy férfi vállalkozókból álló csoportnak, az egyikük odajött hozzám: „Dr. Zhang, idén is megrendezi az EQ téli tábort az ünnepek alatt?” „Természetesen, január végén kezdődik” – válaszoltam mosolyogva.
Ő folytatta: „Észrevettem, hogy a tizenegy éves fiamnak vannak problémái, és szeretném, ha megfelelően képezné őt...” Aztán elővette a születésnapi kártyát, amelyet a fia adott neki a legutóbbi születésnapján.Kinyitottam, és ezt találtam benne: „Apa, tudom, hogy nem leszel boldog a születésnapodon, ezért boldog válást kívánok neked!”
Istenem, micsoda szokatlan születésnapi kívánság! Nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzek rá: miért érez így a fiú?
Az apa elmagyarázta, hogy az elmúlt két évben a feleségével való konfliktusok fokozódtak, ami szinte napi vitákhoz vezetett, amelyeket a gyerekek is láttak.A házaspár annyira el volt foglalva a veszekedéseikkel, hogy nem vették észre, milyen mély pszichológiai hatással van ez a gyermekükre. A gyermek elhidegült és visszahúzódó lett a szülei iránt. Így amikor az apa megkapta a kártyát a születésnapján, eleinte meglepetés és öröm töltötte el – csakhogy amikor kinyitotta, ilyen szavakat talált benne... Hmm,Sok szülő elfelejti, hogy saját szavai és tettei a gyermekeik legélénkebb tankönyvei. Ha a házassági problémákat nem kezelik megfelelően, az nemcsak a pár kapcsolatára hat ki, hanem a gyermekek mentális egészségét is károsítja.
Ránéztem az előttem álló aggódó apára: „Mi az, ami miatt ön és a felesége folyamatosan veszekednek?”Azt válaszolta, hogy többnyire apró, mindennapi dolgokról van szó, de mivel mindketten „vulkánkitörés típusúak”, ha egyszer felgyülemlik bennük a harag, azt teljesen kiadják magukból: kiabálnak, sértegetnek... Hallották, hogy a harag elfojtása megbetegítheti az embert, ezért a kifejezése állítólag a bölcs megoldás.
Valóban, a rosszul kezelt düh nagy kockázatot jelent a családi konfliktusok kialakulásában, és arra készteti a gyerekeket, hogy utánozzák az egészségtelen érzelmi reakciókat.
Szabadon kiadhatjuk a dühünket, amikor felgyülemlik bennünk?
Az igazság az, hogy a „mindent kiadni” gyakorlat nem igazán nyugtat meg minket, hanem valójában még dühösebbé tesz.
Ez azért van, mert érzelmi reakcióink viselkedési szokásokat alakítanak ki, és ezzel megbonthatatlan idegi kapcsolatokat hoznak létre az agyban. Kicsit zavaros? Hadd magyarázzam el világosan!
Például, ha valaki durván beszél veled, és te dühös leszel, majd úgy döntesz, hogy visszakiabálsz, akkor az agyadban kialakul egy kapcsolat (megsértés → verbális visszavágás). Ha úgy döntesz, hogy fizikailag visszavágsz, akkor egy másik idegi út alakul ki(megsértés → támadás). Amint ilyen idegpályák alakulnak ki, az olyan, mintha egy autópályát nyitnának meg. Ha legközelebb hasonló helyzet adódik, természetesen újra ezt a jól bejárt utat választod.
Így minél hajlamosabb vagy a haragra, annál könnyebben lángolsz fel újra. Ráadásul, amikor elveszted a türelmedet, a tested destruktív hormonokat bocsát ki. Ennek első áldozata valójában te magad vagy, heh!
Így a harag kiadása nem segít az érzelmi intelligencián, csak tovább táplálja a dühöt!
Akkor mit kell tenni?
A haragkezelés szakértői szerint a haraggal való szembenézés nem azt jelenti, hogy elnyomjuk vagy elmenekülünk a kellemetlensége elől. Amit tennünk kell, az az, hogy hasznosítsuk ezt az energiát, és a belső dühöt hajtóerővé alakítsuk, ne pedig akadályt.
A hatékony dühkezelés első lépése az önismeret. Három kérdésen érdemes elgondolkodni a heves pillanatban:
(1) Mit érzek most? Miért érzek így?
(2) Mit üzen nekem ez a düh?
(3) Mit kell tennem, hogy elérjem a célomat?
Például, ha egy apró nézeteltérés miatt dühöngesz a partnereddel, akkor teljesen bölcs dolog lenne, ha nem sértegetnéd vagy nem alkalmaznál fizikai erőt. Ahhoz, hogy megváltoztasd a harag kezelésének módját, fontold meg a következő három kérdést:
(1) „Dühös vagyok, mert nem kellene ennyire beleavatkoznia.”
(2) „Ez a harag azt mutatja, mennyire fontos számomra, hogy tiszteljen.”
(3) „A célom az, hogy tisztelje a véleményemet. A kiabálás nem fogja ezt elérni. Meg kell nyugtatnom, és finoman javasolnom, hogy én intézzem ezt a kis ügyet.”
A házasság ápolása alapvetően az érzelmi harmónia ápolásáról szól. Amikor megtanuljuk visszafogni a jogosulatlan kitöréseket, sikeresen kezeljük a hangulatunkat és harmonikus családi légkört teremtünk. Ennek eredményeként gyermekeink érzelmi intelligenciája nem válik a szülői viták mellékhatásává.