A szívmegállás bekövetkezte után az élet súlyosan veszélybe kerül, és tíz percnyi mentési erőfeszítés után a túlélés esélye gyakorlatilag nulla. Kórházon kívüli szívmegállás esetén a szemtanúk által végzett magas színvonalú kardiopulmonális újraélesztés (CPR) döntő fontosságú a sikeres életmentéshez. A kompressziós frekvencia és mélység kulcsfontosságú tényezők a CPR minőségének biztosításában.A kínai közegészségügyi irányelvek a kardiopulmonális újraélesztésről 100–120 kompressziót percenként és 5–6 centiméteres kompressziós mélységet javasolnak a mellkasi kompressziók során. Az amerikai irányelvek a kardiopulmonális újraélesztésről hasonló ajánlásokat tartalmaznak, és 5 centiméteres minimális kompressziós mélységet határoznak meg.
A Minnesotai Egyetem Orvostudományi Karának, a francia Grenoble-Alpes Egyetemnek és a japán Toho Egyetemnek a kutatói nemrégiben közös kohort tanulmányt végeztek.A tanulmányban 3643 szívmegállásos beteg vett részt a Nemzeti Egészségügyi Intézet Klinikai Kísérleti Hálózat adatbázisából. Közülük 64% férfi volt, átlagéletkoruk 67,5 év. A betegek fele hagyományos CPR-t kapott automatikus külső defibrillátor (AED) készülékek mellett. A jó funkcionális túlélést – amelyet jelentős fogyatékosság nélküli túlélésként definiáltak – a módosított Rankin-skála ≤3 pontszámával mérték (a stroke utáni neurológiai helyreállítást értékelve).
Az eredmények azt mutatták, hogy kórházon kívüli szívmegállás esetén, külső mellkasi kompresszióval végzett újraélesztés során a jelentős fogyatékosság nélküli túlélés legnagyobb valószínűsége 105–109 kompresszió/perc kompressziós frekvenciával és 4,5–5 centiméter kompressziós mélységgel volt. Következésképpen a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az optimális kompressziós frekvencia 107 kompresszió/perc, az optimális kompressziós mélység pedig 4,7 centiméter.Amikor a kompressziós frekvencia és mélység ezeknek az értékeknek a 20%-án belül volt – konkrétan 86–128 kompresszió percenként és 3,8–5,6 centiméter mélység –, a túlélési valószínűség 44%-kal nőtt az ezeket a paramétereket meghaladó esetekhez képest.
Az American Medical Association – Cardiology folyóiratban megjelent tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy eredményei nagyrészt összhangban vannak a jelenlegi nemzetközi irányelvekkel.Ezért, amíg ezek az optimális kompressziós arányok és mélységek további validálásra nem kerülnek, a sürgősségi rendszereknek továbbra is a jelenlegi ajánlásokat kell követniük. Bár ez az eredmény nem elegendő a nemzetközi CPR-irányelvek megváltoztatásához, megerősíti a CPR legegyszerűbb elvét: erősen, gyorsan kompresszáljon, és ne szüneteljen.