Az egészségtudatosság növekedésével egyre több ember tartja fontosnak a jóllétét, és különböző kiegészítőkkel próbálja azt elérni, például kalcium-kiegészítőkkel. A szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy a túlzott kalcium-kiegészítés túlterhelheti a veséket és hozzájárulhat a kőképződéshez. A kalcium nem szívódik fel könnyen a szervezetben; ha túlzott mennyiségben fogyasztják, és nem szívódik fel megfelelően, akkor oxalátot tartalmazó anyagokkal kombinálódva kalcium-oxalát köveket képezhet.Az oxalátok számos növényi élelmiszerben, például a spenótban is nagy mennyiségben megtalálhatók. Míg a nagyon apró kőkristályok a vizelettel távoznak, a nagyobbak vesegörcsöt okozhatnak, ami fájdalommal és vérvizeléssel jár. Súlyosabb esetekben akár vesekárosodás is bekövetkezhet.
Hogyan kell tehát helyesen megközelíteni a kalcium-kiegészítést?
A kalcium felszívódásához D-vitaminra van szükség
A szakértők szerint a kalciumhiány több tényezőtől függ. Először is, elengedhetetlen a megfelelő kalciumbevitel. Az elsődleges források a jól ismert tejtermékek (például anyatej, tápszer, tehéntej), míg más élelmiszerek minimális mennyiségű kalciumot tartalmaznak, vagy rosszul szívódnak fel.Másodszor, ahhoz, hogy a kalcium felszívódjon és a szervezet felhasználja, aktivált D-vitaminra van szükség. Enélkül a túlzott kalciumbevitel felszívódás nélkül marad, ami súlyos esetekben angolkórhoz vezethet. A táplálkozási angolkór elsősorban a D-vitamin hiányából ered, ami krónikus táplálkozási rendellenességben rendellenes kalcium- és foszfor-anyagcserét okoz. Noha egyes gyermekeknél izolált kalciumhiány lép fel, a leggyakoribb probléma továbbra is a D-vitamin-bevitel elégtelensége.
A csontleves korlátozott kalcium-kiegészítést nyújt
A háziasszonyok gyakran kedvelik a prémium minőségű sertéscsontokat a levesekhez, mert úgy vélik, hogy azok gazdagok tápanyagokban és különösen hatékonyak a kalcium-kiegészítésben. Valóban így van? A szakértők magyarázata: „A sertéscsontok valóban tartalmaznak kalciumot, de ennek 99%-a a csontszerkezethez kötődik. Akár rövid ideig pároljuk, akár órákig lassan főzzük, a kalcium nem oldódik fel teljesen a levesben.A csontokban található kalcium olyan vegyületek formájában van jelen, mint a trikálcium-foszfát, amelyek többsége vízben oldhatatlan vagy rosszul oldódik. A kalciumnak ionos formában kell lennie, hogy a szervezet felszívhassa, amikor a belekbe kerül. A tej, a joghurt, a leveles zöldségek, a szójatermékek, a szezámpaszta és a szárított garnéla mind kalciumban gazdag élelmiszerek, amelyek hatékonyan pótolják a kalciumot.
Továbbá, ahhoz, hogy a kalcium-kiegészítés hatékony legyen, a felszívódást kell előtérbe helyezni. Az étrendi bevitel mellett a rendszeres szabadtéri testmozgás és a napfénynek való kitettség is elengedhetetlen a kalcium felszívódásának javításához.
Célul tűzzük ki a megfelelő kalciumbevitel elérését természetes élelmiszerekkel, az étrend összetételének optimalizálásával.
A kalciumban gazdag, általános háztartási élelmiszerek közé tartozik a tej, a sajt, a tojás, a tofu, a tengeri moszat, a tengeri alga, a szárított garnéla, a szezámmag,galagonya bogyó, tengeri halak és zöldségek. A tej különösen figyelemre méltó: 100 gramm friss tej 120 milligramm kalciumot tartalmaz. Napi 250 gramm tej fogyasztása 300 milligramm kalciumot biztosít, míg 500 gramm 600 milligrammot.Ez, más étrendi forrásokból származó körülbelül 300 mg-mal együtt, teljes mértékben fedezi a szervezet kalciumszükségletét. Fontos megjegyezni, hogy ezeknek a kalciumban gazdag ételeknek a fogyasztása során kerülni kell a foszfátokban, oxalátokban vagy fehérjékben gazdag ételek túlzott fogyasztását, mivel ezek ronthatják a kalcium felszívódását.
Kinek van valójában szüksége kalcium-kiegészítésre?
Bár mindenkinek szüksége van kalciumra, a legtöbb ember a szokásos étrenddel elegendő mennyiséget tud bevinni.Azok, akiknek valóban szükségük van kiegészítő kalciumra, elsősorban a serdülőkorban, a terhesség alatt, a menopauza idején és az időskorban élő személyek. Az emberi test három különböző növekedési fázison megy keresztül: a kisgyermekkor (2 éves kor), a serdülőkor (14–18 éves kor) és a fiatal felnőttkor (18–23 éves kor).Ezekben a szakaszokban, hasonlóan a növénytermesztéshez, a megfelelő időben történő „trágyázás” jelentősen javíthatja a csontok fejlődését. A gyermekek túlnyomó többsége nem szorul kalcium-kiegészítésre. Csak azoknak van szükségük kiegészítésre, akik egy ritka betegségben, kalciumhiányos angolkórban szenvednek. Ez akkor alakul ki, amikor a gyermekek étrendje túlnyomórészt gabonafélékből áll, ami súlyosan elégtelen kalciumbevitelt eredményez.Az ilyen állapotban nem szenvedő gyermekek tejtermékek fogyasztásával teljes mértékben fedezhetik kalciumszükségletüket. A terhesség a magzat csontképződésének kritikus időszaka, amely megfelelő anyai kalciumellátást igényel. Alternatív megoldásként a szervezet kimerítheti az anya saját kalciumtartalékait ennek a folyamatnak a befejezéséhez, ami a nőknél szülés utáni hát- és lábfájdalmakhoz vezethet.
A menopauza utáni nőknél a menstruáció megszűnése után az ösztrogénszint gyors csökkenése miatt súlyos kalciumveszteség lép fel.
Az idősebb korban, amikor a kalcium felszívódási aránya fokozatosan csökken a középkorú és idős embereknél, a kalcium-kiegészítés elmulasztása könnyen csontritkuláshoz vezethet. Ez különösen igaz a nőkre, akiknél 35 éves kor után a kalciumveszteség meghaladja a bevitelét. A csontritkulás előfordulása a nők körében a menopauza után hirtelen megnő.
A középkorú és idős emberek, akik felmérni szeretnék kalciumhiányukat vagy csontritkulás kockázatukat, csontsűrűség-vizsgálaton vehetnek részt. Egyetlen méréssel, kettős energiájú röntgen abszorpciós mérőműszer (DXA) segítségével az orvosok diagnosztizálhatják a csontritkulást.