A tuberkulózis jelentős energia- és tápanyagveszteséget okoz, ami közepes vagy súlyos fehérje-energia alultápláltsághoz vezet, amelyet különböző vitaminok és ásványi anyagok negatív egyenlege kísér. Ezzel szemben az alultápláltság tovább súlyosbítja a tuberkulózist, ami egy ördögi kört eredményez, amely súlyosan befolyásolja a betegek klinikai prognózisát. Hogyan kell tehát kezelni a tuberkulózisban szenvedő gyermekek étrendjét?
A gyermekek tuberkulózisának étrendje
Először is, magas energiatartalmú étrendet kell biztosítani. A tuberkulózis egy tipikus krónikus, fogyáshoz vezető betegség, amelynek energiaigénye messze meghaladja az átlagos populációét. Tanulmányok szerint a tuberkulózisban szenvedő betegek 1,5-szer több energiát fogyasztanak, mint az egészségesek, vagy akár ennél is többet. Ezenkívül, ha az energia nem pótlódik azonnal, a szervezet kénytelen lehet fehérjét égetni, ami súlyos fehérjehiányhoz vezet. Következésképpen elengedhetetlen a magas energiatartalmú étrend.A minimális vagy könnyű fizikai aktivitást végző betegek napi kalóriaigénye 40–50 kcal/testtömeg-kilogramm, a napi teljes energiafelvétel pedig 2400–3000 kcal. Ezért biztosítani kell az alapvető élelmiszerek fogyasztását. A felnőtt férfi betegeknek naponta több mint 8 liang (kb. 400 g) alapvető élelmiszert kell fogyasztaniuk, míg a felnőtt nőknek több mint 6 liangot (kb. 300 g). A keményítőtartalmú élelmiszerek, mint például az édesburgonya, a kínai jamgyökér, a burgonya és a taro, megfelelő választásnak bizonyulnak.Naponta körülbelül 30–40 gramm főzőolajat kell biztosítani. Csokoládé vagy apró sütemények is megfelelően beilleszthetők az étrendbe. Másodszor, elengedhetetlen a magas fehérjetartalmú étrend. A tuberkulózisban szenvedő betegeknél túlzott fehérjehiány lép fel, ami a szövetek helyreállításához szükséges tápanyagok hiányához vezet, és akadályozza a tuberkulózisos elváltozások gyógyulását. Ezért a napi 1,2–1,5 gramm fehérje/testtömeg-kilogramm biztosítása a táplálkozási terápia fontos eleme.A napi fehérjebevitelnek el kell érnie a 80–100 grammot, különös tekintettel a magas minőségű fehérjeforrásokra. A hús, baromfi, tengeri halak, tojás, tejtermékek és szójatermékek kell, hogy a teljes fehérjebevitel több mint 75%-át képezzék. Ennek elérése érdekében a napi étrendnek tartalmaznia kell: 2 karton friss tejet (összesen 500 ml) vagy azzal egyenértékű szójatejet, 1–2 tojást, 3–4 uncia sovány húst és 2–3 uncia szójaterméket.Súlyos hipoalbuminémiában szenvedő betegek esetében fehérje por kiegészítők is adhatók. Harmadszor, biztosítson magas vitamin tartalmú étrendet. A tuberkulózis különböző vitaminhiányokhoz vezethet, amelyek tovább rontják az immunitást és akadályozzák a tuberkulózisos elváltozások gyógyulását. Ezért a tuberkulózisban szenvedő betegek számára minden vitamin megfelelő bevitelének biztosítása döntő fontosságú terápiás intézkedés, különös tekintettel az A-, C- és B-komplex vitaminok pótlására. A vitaminpótlás étrendi forrásokból és gyógyszerészeti kiegészítőkből egyaránt megvalósítható.Az étrendi források tekintetében az alábbiakban felsoroljuk a legfontosabb vitaminokban gazdag élelmiszereket: A-vitamin: állati máj, tojássárgája, csukamájolaj, paradicsom, sárgarépa, édesburgonya. D-vitamin: megfelelő napfényexpozíció, csukamájolaj, tojássárgája, tej. E-vitamin: növényi olajok. B1-vitamin: teljes kiőrlésű gabonafélék, hüvelyesek, földimogyoró, sovány hús, belsőségek, szárított élesztő.B2-vitamin: tojássárgája, folyami rák, angolna, gomba, tengeri moszat stb. Folsav: állati máj, gyümölcsök, zöldségek, búzakorpa stb. B12-vitamin: hús, tejtermékek, állati belsőségek stb. C-vitamin: friss zöldségek és gyümölcsök stb. Ezenkívül a tuberkulózisban szenvedő betegek számára elengedhetetlen a megfelelő vitamin-kiegészítők szedése. A többféle vitamint tartalmazó kombinált kiegészítők szedése jelentősebb terápiás hatást eredményez, mint az egyetlen vitamint tartalmazó kiegészítők szedése.
Negyedszer, gondoskodjon a megfelelő ásványi anyag bevitelről. A tuberkulózisban szenvedő betegeknél gyakran előfordulnak nyomelem- és ásványi anyag hiányok, ezért fokozott étrend-kiegészítésre van szükség. Ide tartoznak a makroelemek, mint a kalcium, és a nyomelemek, mint a vas, cink, réz és szelén. Tartsa be azt az elvet, hogy kisebb, gyakrabban fogyasszon ételeket, hogy elősegítse az emésztést és a felszívódást, és kerülje a nagy, egyszeri étkezéseket, amelyek terhelhetik az emésztőrendszert.
Végül, hangsúlyozza az étrend sokszínűségét. Kerülje az ételek monoton ismétlődését, figyeljen az ételek színére, illatára, ízére és tálalására. Egyensúlyozza a száraz és folyékony összetevőket, valamint a durva és finom textúrákat. Fogyasszon több ízletes ételt. A különböző fűszerek egyedülálló szerepet játszanak az étvágy serkentésében; válasszon személyes preferenciái szerint. Ezenkívül kerülje a magas rosttartalmú ételeket, hogy megakadályozza a gyomor kiürülésének késleltetését.Továbbá kerülje az édességek és cukros italok fogyasztását étkezés előtt, mivel ez tovább ronthatja a már amúgy is gyenge étvágyat. Ehelyett fontolja meg a galagonya bogyók, befőtt szilva vagy szárított mandarin héj fogyasztását az étvágy serkentése érdekében. A gyümölcsök közül az eper és az édes narancs étvágygerjesztő hatású lehet, míg a szőlő, a banán és a licsi magas cukortartalma miatt csökkentheti az étvágyat.Fűszerek, mint a paradicsomszósz, a currypaszta, a babpaszta vagy a chilis szósz használhatók, de kerülje a túlzottan „ingerlő” fajtákat, hogy elkerülje a kontraproduktív hatásokat. Fontos, hogy kerülje vagy minimálisra csökkentse a következő ételek fogyasztását: sült ételek, póréhagyma, nyers szójabab, krémes ételek, édes szénsavas italok; a földimogyoró vagy a dinnyemagok túlzott fogyasztása szintén nem ajánlott.
Öt intézkedés a gyermekkori tuberkulózis megelőzésére
Az alapellátás erősítése
Használja ki a városi és vidéki alapellátási hálózatot, teljes mértékben kihasználva az összes szintű orvosokat, beleértve a falusi háziorvosokat is. A klinikai bizonyítékok szerint a tuberkulózis kialakulása szorosan összefügg a gyermek egészségi állapotával és életkörülményeivel. Helyezze előtérbe a kiegyensúlyozott táplálkozást, a jó higiéniai gyakorlatokat és a kanyaró és a szamárköhögés elleni megelőző intézkedéseket.
Korai felismerés és beavatkozás
A korai felismerés elengedhetetlen a megfelelő időben történő kezeléshez. A rendszeres fizikális vizsgálatok döntő fontosságúak a korai diagnózishoz. Az aktív tüdőtuberkulózisban szenvedő betegekkel érintkező gyermekeknél a fertőzés aránya, előfordulása és prevalenciája jelentősen magasabb, mint az általános gyermekpopulációban.A Pekingi Gyermekkórház 1962–1965 közötti felmérése szerint a kitett gyermekek körében a prevalencia 6,5% volt, míg a nem kitett gyermekek körében ugyanebben az időszakban 0,15%. Ezenkívül egy 13 éves követéses tanulmány, amely aktív tüdő tuberkulózisnak kitett gyermekeket vizsgált, 6% kumulatív prevalenciát mutatott. Így a tuberkulózisfertőzés vagy -betegség szűrése a kitett gyermekek körében elengedhetetlen stratégia a korai felismeréshez.Másodszor, különös figyelmet kell fordítani a korai felismerésre az erősen pozitív OT-reakciójú gyermekek esetében. Bár a tuberkulózis krónikus és rendkívül perzisztens fertőző betegség, korai diagnózis, kezelés és gondos utánkövetés mellett teljesen gyógyítható.
Egészségügyi oktatás és az izoláció fontosságának hangsúlyozása
Kiterjedt közegészségügyi oktatást kell végrehajtani annak érdekében, hogy a közösség pontos ismeretekkel rendelkezzen a tuberkulózisról. A gyermekek fertőzés elleni védelme érdekében gondoskodni kell a tuberkulózisban szenvedő betegek háztartásaiban a alapos fertőtlenítésről és izolációs intézkedésekről. Az óvodákban, bölcsődékben és általános iskolákban dolgozó gondozóknak és pedagógusoknak rendszeres tuberkulózis szűrésen kell részt venniük. Az azonosított aktív eseteket el kell távolítani a munkahelyükről, és alapos, aktív kezelésnek kell alávetni őket.A háztartási segítőknek és magántanároknak mellkasröntgen-szűrésen kell részt venniük, hogy megerősítsék tuberkulózismentességüket. További megelőző intézkedések: tejelő tehenek kezelése tejpasztőrözéssel, házasság előtti és szülés előtti vizsgálatok, valamint nyilvános kampányok a nyilvános köpködés ellen.
BCG-oltás
1908-ban Callmette és Guérin 5%-os glicerin-epem-burgonya táptalajon tenyésztették a szarvasmarha-tuberkulózis bacilusait. 13 év és több mint 230 generáció ismételt tenyésztése után a baktériumok elvesztették patogén tulajdonságaikat. Ezt követően vakcinává alakították (BCG vakcina). Emberre beadva immunitást vált ki a tuberkulózis ellen.Kemoprofilaxis Az izoniazid tuberkulózis megelőzésére történő alkalmazása a következő körülmények között vehető fontolóra: ① Csecsemők és kisgyermekek, akik aktív tüdőtuberkulózisban szenvedő szülőkkel élnek együtt; ② Gyermekek, akiknél a természetes fertőzés után a tuberkulinreakció negatívról pozitívra változott; ③ Csecsemők, kisgyermekek és óvodáskorú gyermekek, akiknél erősen pozitív tuberkulinreakciót mutatnak; ④ Gyermekek, akiknél pozitív tuberkulinreakció és a tuberkulózis mérgezésének korai jelei mutatkoznak, de a tüdő röntgenfelvétele normális;⑤ Gyermekek, akiknél a tuberkulinreakció pozitív, és más betegségek miatt kortikoszteroid-kezelésre szorulnak; ⑥ Gyermekek, akiknél a tuberkulinreakció pozitív, és akik kanyaróban vagy szamárköhögésben szenvednek, 6 hónapos vagy 1 éves kúrában, 10 mg/(kg·nap) profilaktikus adagban. A kemoprofilaxis három eredményt ér el: ① A gyermekkorban aktív tuberkulózis megelőzése; ② A tuberkulózis serdülőkorban történő kiújulásának megelőzése; ③ A tüdőn kívüli tuberkulózis megelőzése.