Kiálló fogak, alulharapás, torlódott fogak... A malocclusio gyakori és elterjedt állapot, amely a lakosság körülbelül 70%-át érinti. Mivel viszonylag súlyos fogászati rendellenességről van szó, hatással lehet mind a fizikai, mind a mentális egészségre.
A malocclusion több tényező együttes hatásának eredménye
A malocclusion etiológiájában több, egymással kölcsönhatásban álló tényező játszik szerepet, amelyek közül a két legfontosabb a genetikai hajlam és a külső környezeti hatások.
A környezeti tényezők közül a megszerzett életmódbeli szokások jelentősen befolyásolják a fogak fejlődését. Elsősorban az emberi táplálék egyre kifinomultabb feldolgozása vezetett a rágási funkció fokozatos csökkenéséhez. Ennek következtében a száj izmai nem kapnak megfelelő funkcionális edzést, ami izomgyengeséghez és izomsorvadáshoz vezet. Ez gátolja az állkapocs normális fejlődését is, ezáltal növelve a fogak rendellenes állásának és deformitásának előfordulását gyermekeknél.
Ezenkívül a szülőknek figyelniük kell a következő fő káros szokásokból eredő fogazati rendellenességekre:
Hüvelykujjszopás: A hároméves kor előtt hüvelykujját szopó gyermekeknél általában az elülső fogívre korlátozódó fogszabálytalanság jelentkezik, amely gyakran átmeneti. A szokás abbahagyásával a deformitás általában spontán megszűnik.Három és fél éves kor felett jelentősen megnő a tartós fog- és állkapocsdeformitások kialakulásának valószínűsége. Ha a szokás hat és tizenkét éves kor között is fennmarad, tartós fogszabálytalanság alakulhat ki. Ezért elengedhetetlen a megfelelő időben történő beavatkozás és fogszabályozó kezelés.A nyelv szokások okai sokrétűek: a nyelv mozgásának korlátozottsága az elülső fogak területén olyan tényezők miatt, mint a rövid nyelvfék; vagy a nyelv kinyújtása a légutak kiszélesítése érdekében, amikor a szájpad mandulák megnagyobbodtak.Az okok között szerepel a turbinátumok hipertrófiája, krónikus rhinitis, atrofikus rhinitis, orrsövény-eltérés vagy a garatmandulák megnagyobbodása, amelyek részben vagy teljesen elzárják az orrjáratokat. A teljes záródást megakadályozó rövid felső ajak szintén hozzájárul a problémához. A szájlégzés szokásai befolyásolhatják az arc fejlődését, ami keskenyebb arcot, kiálló felső metszőfogakat, nyitott ajkakat és a felső metszőfogak mögött elhelyezkedő alsó ajkakat eredményezhet.
Ajakrágás Ez a szokás a felső fogak kiállóvá válásához és az ajkak teljes bezárásának képtelenségéhez vezethet, amit általában „gumicukorka mosoly”-nak neveznek.
A fogak igazítása nem az ortodontikus kezelés egyetlen célja
Egyes szülők úgy vélik, hogy az ortodontia kizárólag esztétikai okokból szükséges. Valójában az esztétika mellett az ortodontikus kezelés elsődleges célja a normális fogfunkció helyreállítása.
Mikor a legalkalmasabb időpont a fogszabályozó kezelés megkezdésére?
A szakértők azt javasolják, hogy körülbelül hároméves korban, miután az összes tejfog kinőtt, a szülők ideális esetben vigyék el gyermeküket egy fogászati szakrendelőbe, ahol átfogó vizsgálatot végeznek a fogak és az állkapocs fejlődéséről.Csupán fogszabályozási problémák esetén a kezelést általában 12 és 14 év között ajánlják fiúknak, 11 és 13 év között pedig lányoknak. Súlyos torlódás vagy állkapocsdeformitás esetén azonban azonnali fogszabályozási beavatkozás ajánlott. Bizonyos állkapocsrendellenességek, például az alsó állkapocs előreugrása esetén azonban már 3–5 éves korban kezelésre lehet szükség.A legtöbb fogászati rendellenesség esetében a korai beavatkozás jobb eredményeket hoz, mint a késleltetett kezelés.