Sokak számára a foghúzás továbbra is mélyen rettegett beavatkozás, amelyet sokan elkerülnek a fájdalmas érzés miatt. Az orvostudomány fejlődése azonban minimálisan invazív foghúzási technikákat vezetett be a modern fogászati gyakorlatba, jelentősen enyhítve a fogeltávolítással járó kellemetlenségeket.
A minimálisan invazív foghúzási eszközt szakorvosok fejlesztették ki és tervezték, hogy minimalizálják a fogászati beavatkozások során fellépő traumát. Vékony, éles munkavégző vége összenyomja az alveoláris csontot, elvágja a parodontális szalagot, és fogászati emelő eszköz használata nélkül, finoman húzza ki a fogat. Ez a módszer minimalizálja a parodontális szövetek károsodását, gyorsítja a gyógyulást, és csökkenti a kezelőorvosok és a betegek szorongását.
A fogak az alveoláris alveolusokban helyezkednek el, vagyis általában az alveoláris csont veszi körül őket. A modern foghúzási filozófia szerint a beavatkozás során nem szabad erőszakosan kihúzni a fogakat az állcsontból, hanem inkább ki kell vezetni őket az alveolusból. Kutatások szerint a fog eltávolítása után az alveoláris csont átalakul. Ez a folyamat során a csont magassága és szélessége is megváltozhat, és bizonyos mértékű reszorpció is bekövetkezhet.
A betegek természetesen minimális traumát és csökkentett posztoperatív kellemetlenséget szeretnének a foghúzás során – senki sem akar felesleges fájdalmat elviselni pénzért. Ugyanakkor a foghúzás után gyors helyreállítást (fogpótlást) remélnek. Ezenkívül a fogászati technológia, különösen a fogászati implantológia fejlődésével a szájsebészek is arra törekszenek, hogy a foghúzás után minimálisra csökkentsék az alveoláris csont reszorpcióját.Ezek a szempontok együttesen vezettek a minimálisan invazív foghúzás koncepciójának kialakulásához, amelynek célja a beavatkozás során fellépő trauma csökkentése.
A hagyományos foghúzás során általában fogókat, emelőket és kalapácsot használnak. A foghúzás során a kalapács gyakori használata nemcsak jelentős intraoperatív traumát és kifejezett posztoperatív reakciókat okoz, ami az alveoláris csont jelentős reszorpciójához vezet, hanem a beavatkozás során a betegek számára is jelentős kellemetlenséget jelent. Súlyos esetekben ez fogászati szorongást is kiválthat.
A minimálisan invazív eltávolítás során speciális eszközöket, elsősorban fogókat és ínyemelőket használnak, amelyeket általában magas széntartalmú acélból készítenek. Ezek az eszközök minimálisra csökkentik a környező íny károsodását, miközben ék alakú erőt alkalmaznak a fog és az alveoláris csont közötti térbe való behatoláshoz. Ez a művelet elvágja a fogat az alveoláris aljzathoz kötő parodontális szalagot, és fokozatosan kiszélesíti a rést, végül kiszabadítja a fogat az aljzatból.