A természetes szülés általában mind az anya, mind a baba számára előnyösnek tekinthető. Ugyanakkor régóta köztudott, hogy a szülés során tapasztalt fájdalom az egyik legintenzívebb fájdalom. Bár ez a kín sok kismamát elriaszt, számos bátor nő mégis a természetes szülésre törekszik.Bár ez dicséretes, a természetes szülés mellett való döntés előtt elengedhetetlen megérteni a szülést befolyásoló tényezőket. Fedezzük fel a vaginális szülés „3P-jét”!
Mi a vaginális szülés „3P-je”?
A vaginális szülés három kulcsfontosságú tényezőtől függ: a méhösszehúzódások erősségétől (power), a magzat méretétől (passenger) és a szülőcsatorna kapacitásától (passage).Ha a méhösszehúzódások elég erősek és a szülőcsatorna elég tágas ahhoz, hogy befogadja a babát – vagyis a medenceüreg és a magzat mérete szimmetrikus –, akkor a méhösszehúzódások hatékonyan tudják a babát a szülőcsatornán keresztül tolni. Ha ez a három tényező nem áll össze megfelelően, például nagy magzat vagy keskeny medence esetén, az nehéz szüléshez vagy a szülőcsatorna szakadásához vezethet.
A méhösszehúzódások ereje (teljesítménye)
A magzat kilökődésének egyik döntő tényezője, hogy az anya méhösszehúzódásai elérjék az „aktív vajúdás” állapotát. Ez azt jelenti, hogy az összehúzódásoknak rendszeresnek kell lenniük, 2–3 percenként kell jelentkezniük, és 1–2 percig kell tartaniuk.＿
A méhösszehúzódások ereje a vajúdás során a legfőbb erő, amely a szülés teljes folyamata alatt fennmarad.A méhösszehúzódások megkezdődése nem garantálja a komplikációmentes szülést. Az összehúzódások megfelelőségét és hatékonyságát a ritmusuk, időtartamuk, intervallumaik, intenzitásuk és a magzat előrehaladott részének leereszkedése alapján kell értékelni.
Az összehúzódások ritmikussága: Ez az aktív vajúdás fontos mutatója, amely azt jelenti, hogy az összehúzódásoknak rendszeresnek és spontánnak kell lenniük, nem pedig mesterségesen kiváltottnak. Az alsó hasban érzett fájdalmat általában „vajúdási fájdalmaknak” nevezik.
Minden összehúzódás gyengén kezdődik, idővel fokozódik, egy ideig megőrzi maximális intenzitását, majd fokozatosan csökken, amíg teljesen megszűnik. Ez utóbbi fázist „intervallumnak” vagy az összehúzódások közötti intervallumnak nevezik. Ez alatt az intervallum alatt a méhizmok ellazulnak, a fájdalom csillapodik, és a mozgékonyság visszatér a normális szintre. Ez a „szülési fájdalmak” mintázata ciklikusan ismétlődik, amíg a teljes szülési folyamat be nem fejeződik.
A rendszeres összehúzódások 4–5 perces időközönként jelentkeznek, és körülbelül 30 másodpercig tartanak. A szülés előrehaladtával az időközök fokozatosan rövidülnek, míg az összehúzódások időtartama meghosszabbodik. Amikor a méhnyak teljesen kitágul, az összehúzódások akár 60 másodpercig is tarthatnak, 1–2 perces időközönként jelentkezve.
A méhösszehúzódások intenzitása a vajúdás során fokozatosan növekszik, az összehúzódások közötti időközök pedig egyre jelentősebbé válnak. Csak az ilyen ritmikus, szakaszos és erőteljes összehúzódások biztosíthatják a sima szülést és a magzat biztonságát.
Bármely jelenség, amely a fent említett méhösszehúzódások eltérését okozza ettől a mintától, nagy kockázatot jelent a szülés megakadására.
A szülőcsatorna (átjáró) mérete
A szülőcsatorna általánosságban a medence bejáratát, a medence középső részét és a medence kijáratát jelenti, amelyen keresztül a magzat halad át. Ez az átjáró, amelyet általában medencének neveznek, csontos és lágy szülőcsatornára oszlik. A „medence” általában a csontos szülőcsatornát jelenti. A medence mérete és alakja szorosan összefügg a szülés folyamatával.
A medence tovább három síkra oszlik: a bejárat, a középső medence sík és a kijárat sík (maga a kijárat két különálló sagittális síkra oszlik). Mindegyik sík további jellemzője a hosszanti és keresztirányú, illetve elülső és hátsó átmérő.
Medence bejárat: A kellően széles medence bejárat megkönnyíti a magzat fejének sima leereszkedését a valódi medencébe, ami a természetes szülés első kritikus szakaszát jelenti.
Középső medence: Az ebben a régióban mért „ischialis távolság” döntő fontosságú mérőszám a szülés során. A szakértők megjegyzik: „Klinikailag sok esetben pontosan ebben a szakaszban áll meg a szülés.”
Medence kivezető része: Ha a medence kivezető része is lehetővé teszi a magzat áthaladását, a csecsemő sikeresen megszülethet.
A nehéz szülést okozó elsődleges tényezők ritkán a medence rendellenes méretei, hanem inkább a nagy vagy makroszomiás magzat, a magzat fejének rendellenes helyzete vagy a magzat rendellenes fekvése. Ezek a körülmények egy egyébként normális medencét „rendellenessé vagy szűkessé” tesznek, ami szülési nehézségekhez vagy akár dystocia-hoz vezet.
A magzat mérete (utas)
A magzat mérete a szülés nehézségének egyik legfontosabb meghatározó tényezője.A szülés közeledtével a magzat feje leereszkedik a medencébe. A szülőcsatornán való áthaladás megkönnyítése érdekében a magzat egy sor passzív adaptív forgáson megy keresztül, hogy optimális pozícióba kerüljön. A magzat feje, amely a magzat legnagyobb része, áthaladás közben enyhe átfedést tapasztalhat a koponya varratok között. Ez a deformáció csökkenti a koponya térfogatát, megkönnyítve a szülést.
A szülés során, ha a magzat túl nagy (meghaladja a 4000 grammot), ami nagy fejátmérőt eredményez, a fej és a medence aránytalansága miatt relatív medence szűkülés léphet fel, ami dystocia-hoz vezethet, még akkor is, ha a medence méretei normálisak. Ezzel szemben, még átlagos súlyú magzat esetén is, a fej rendellenes helyzete hasonlóan dystocia-t okozhat.
Klinikailag gyakran megfigyelhető, hogy a szülés előtt vagy alatt a magzat feje nem ereszkedik le a medencébe, hanem lebegő helyzetben marad. Ilyen esetekben figyelni kell a fej-medence aránytalanságra és az abból következő szülési nehézségekre.
Ezenkívül olyan magzati rendellenességek, mint a hydrocephalus vagy az ikerterhesség, dystocia-t okozhatnak, mivel a megnagyobbodott magzati fej vagy test nem tud átjutni a szülőcsatornán.
Kedves emlékeztető:
Az igazság az, hogy a méhösszehúzódások erőssége (power), a szülőcsatorna mérete (passage) és a magzat mérete (passenger) mellett a kismama pszichológiai állapota is jelentősen befolyásolja a természetes szülést.A szülés során az anyáknak igyekezniük kell nyugodtnak maradni. A túlzott szorongás vagy feszültség fiziológiai változásokat válthat ki, többek között a pulzus gyorsulását, a légzés felgyorsulását és a gázcsere zavarát. Ez méh hipoxiához, a méhösszehúzódások gyengüléséhez, a szülés elhúzódásához és az anya túlzott fizikai kimerüléséhez vezethet. Ugyanakkor endokrin változásokat, magas vérnyomást, magzati ischaemiát és hipoxiát, a magzat pulzusának csökkenését és magzati distresszt is okozhat.Bár sok anya természetes szülésre vágyik, tanácsos az orvosi útmutatásokat követni a hüvelyi szülés alkalmasságát illetően.