A természetes szülésről beszélve gyakran elsőként annak előnyei jutnak eszünkbe – segít az újszülötteknek az önálló légzés kialakításában és megkönnyíti az anyák gyorsabb szülés utáni felépülését. Azonban nem minden várandós anya alkalmas a természetes szülésre, például azok, akiknek alacsonyan fekvő placentájuk van. Miért van ez így? Vizsgáljuk meg! Az ultrahang (különösen a transzvaginális ultrahang) lehetővé teszi a placenta széle és a méhnyak belső nyílása közötti kapcsolat pontosabb értékelését.
28 hetes terhesség után, ha a placenta a méh alsó szegmenséhez tapad – alsó széle eléri vagy eltakarja a méhnyak belső nyílását – és a magzat előrehaladott részének alatt fekszik, ezt placenta praevia-nak nevezik. A placenta praevia súlyos terhességi komplikációt jelent, és a terhesség késői szakaszában és a vajúdás során gyakori oka a súlyos vérzésnek. A placenta praevia ultrahanggal történő diagnosztizálásakor különös figyelmet kell fordítani a terhességi korra.Az első trimeszterben (28 hét előtt) a placenta a méhfal felületének felét foglalja el, ami növeli annak valószínűségét, hogy közel kerül a belső méhnyakhoz vagy azt eltakarja. A második trimeszterben (28 hét után) a placenta már csak a méhfal felületének egyharmadát-negyedét foglalja el. A méhszegmens kialakulása és tágulása növeli a belső méhnyak és a placenta széle közötti távolságot, ami lehetővé teszi, hogy a méhszegmensben kezdetben elhelyezkedő placenta felemelkedjen és normális helyzetbe kerüljön.
Az alacsonyan fekvő placenta növeli a vérzés kockázatát, és nem alkalmas hüvelyi szülésre.
Ennek következtében sok tudós úgy véli, hogy ha a terhesség közepén végzett ultrahangvizsgálat során placenta előrehaladást észlelnek, azt nem „placenta praevia”-ként kell diagnosztizálni, hanem „placenta előrehaladási állapot”-ként kell megnevezni. Az ultrahangvizsgálatokat körülbelül négyhetente meg kell ismételni, és hüvelyi vérzés esetén korábban is meg kell vizsgálni, hogy időben és megfelelően be lehessen avatkozni.Ha placenta praevia diagnózist állapítanak meg, de hüvelyi vérzés nem vagy csak minimális vérzés jelentkezik, a terhességet lehetőség szerint 36 hétig kell meghosszabbítani, feltéve, hogy az anya biztonsága garantált.A terhesség 35. hetét követően a fiziológiai méhösszehúzódások gyakorisága nő, ami a placenta praevia-val kapcsolatos vérzés gyakoriságának jelentős emelkedéséhez és az anya és a magzat kockázatának növekedéséhez vezet. Következésképpen a 36. héten az orvosok értékelik a magzat tüdőérettségét, és adott esetben tervezett császármetszéssel szakítják meg a terhességet.
A császármetszés lehetővé teszi a magzat gyors megszületését, amelyet a placenta azonnali kiürülése követ. A méhösszehúzódásokat tokolitikus szerekkel fokozzák, ami lehetővé teszi a vérzés közvetlen megfigyelését a méh alsó szakaszában, a placenta leválási helyén. Ez megkönnyíti a gyógyszeres vagy sebészi beavatkozással történő pontos vérzéscsillapítást, megelőzve a szülés közbeni és szülés utáni vérzést.
A szerkesztő megjegyzése: Minden anya természetes hüvelyi szülésre vágyik, hogy egészséges babát hozzon a világra. Azonban nem minden anya alkalmas a hüvelyi szülésre. Az alacsonyan fekvő placentával rendelkező anyáknál megnő a szülés közbeni vérzés kockázata, ezért az orvosok a veszély csökkentése érdekében a császármetszést részesítik előnyben.