Úgy gondolják, hogy az anya magzatához való viszonya jelentősen befolyásolja a gyermek születés utáni pszichológiai fejlődését. Ha az anya feltétel nélkül szereti a gyermekét, akkor az érzelmileg és fizikailag is erőteljes lesz. Ezzel szemben, ha az anya negatív érzéseket táplál a terhességgel kapcsolatban, akkor a gyermek melankolikus hajlamot és gyenge alkotmányt mutathat. A terhességgel kapcsolatos ambivalencia is természetesen öröklődhet a gyermekre. Továbbá, ha az anya közömbös a magzattal szemben, akkor az ilyen gyermekek gyakran érzelmileg elzárkózottak.
Így az anya szeretete a születendő gyermek iránt befolyásolja a csecsemő pszichológiai fejlődését. Kiterjedt kutatások azt mutatják, hogy még a méh sötétjében is az anya és a magzat nemcsak vér és közös sors köti össze, hanem érzelmileg is kapcsolódnak egymáshoz, lelkük rezonál egymással. Érzelmi üzeneteket cserélnek egymással.Hogyan jön létre ez az érzelmi csatorna az anya és a magzat között, és pontosan hogyan hat az anya a magzat pszichéjére, arról még nincs végleges tudományos következtetés. Azonban bőséges bizonyítékok támasztják alá, hogy a magzat és az anya között objektíven létezik érzelmi csere, amely a terhesség későbbi szakaszában különösen hangsúlyossá válik.
A magzat olyan érzelmeket él át, mint az öröm és a harag, rendelkezik „memória” képességgel, és egyidejűleg különböző üzeneteket továbbít az anyának.Ne becsüljük alá a méhben élő kis életet, ne hagyjuk figyelmen kívül érthető és érzelmi tudatosságát. Adjunk neki több anyai szeretetet és melegséget, mert a prenatális nevelés során semmi sem fontosabb az anya szereteténél. A leendő szülőknek már most törekedniük kell arra, hogy melegség, gyengédség és szépség által átitatott, gondoskodó környezetet teremtsenek a születendő gyermek számára, elősegítve egy egészséges és harmonikus lelki világ kialakulását, amely elősegíti a pozitív jellem fejlődését.