A rendellenes magzati helyzet észlelése esetén az orvos konzultál a kismamával az optimális szülési módszerről. Ha a korrekciók eredményeként a magzat fejjel lefelé fordult helyzetbe kerül, akkor a vaginális szülés a preferált lehetőség. Ha a helyzetkorrekció nem jár sikerrel, akkor a farfekvéses szülés esetén a császármetszés lehet a biztonságosabb szülési módszer. Az orvos mérlegeli az előnyöket és hátrányokat, hogy az anya, a család és az orvosi csapat közösen hozhassanak döntést.
A császármetszés az egyetlen lehetőség farfekvés esetén? (Public Health Network)
A császármetszés az egyetlen lehetőség farfekvés esetén?
Farfekvés: hüvelyi szülés vagy császármetszés
Hüvelyi szülés
Ha a magzat farfekvésben van, a hüvelyi szülés fokozott kockázattal jár. A magzat feje a test legnagyobb és legkeményebb része a többi testrészhez képest. Fejfekvés esetén a fej jön ki először,így a test többi része követheti a szülőcsatornán keresztül. Farfekvéses helyzetben először a fenék jön ki. Mivel a magzat teste nem tudja kellőképpen tágítani a méhnyakot, hogy a fej átjuthasson, a fej szülése lényegesen nehezebbé válik.
A farfekvéses szülés másik kockázata a köldökzsinór prolapsusa. A farfekvéses szülés során megnövekedett tér miatt nagyobb az esélye annak, hogy a köldökzsinór kicsúszik. A prolapsus után a köldökzsinór könnyen összenyomódhat, ami akadályozza a véráramlást, és magzati hipoxiát és halált okozhat.
Császármetszés
A legtöbb farfekvéses szülés tervezett császármetszéssel történik. Mint minden sebészeti beavatkozás, a császármetszés is potenciális komplikációkkal jár. Ezek az esetek kis hányadában fordulnak elő, és általában kezelhetők, például sebfertőzés, műtéti vérzés vagy posztoperatív fájdalom.Azonban nem minden császármetszés tervezhető előre, mivel a magzat csak röviddel a szülés előtt kerül farfekvésbe. Ilyen esetekben a császármetszés szükségessége csak a vajúdás során válik nyilvánvalóvá.
A farfekvéses szüléssel világra jött csecsemők többsége teljesen biztonságban és egészségesen marad. Ha a szülés várható időpontjának közeledtével a baba helyzete továbbra is rendellenes, beszélje meg ezt kezelőorvosával. Az orvos együttműködik Önnel a legmegfelelőbb szülési módszer meghatározásában.
Császármetszésre utaló körülmények
A császármetszés elvégzéséről való döntéskor az orvosok minden esetben meghatározott kritériumokat alkalmaznak. Ezek általában a következő eseteket foglalják magukban:
Anyai tényezők: rendellenességek a szülőcsatornában, például keskeny vagy rendellenes medence, vagy a medence méreteinek és a magzat fejének mérete közötti eltérés; méhrepedés veszélye; súlyos terhességi komplikációk, például szívbetegség, cukorbetegség vagy krónikus vesegyulladás;Súlyos preeclampsia; oxitocin adagolása ellenére hatástalan méhösszehúzódások a vajúdás során; súlyos szülés előtti vérzés (pl. placenta praevia, placenta leválás); 30 órát meghaladó elhúzódó vajúdás; előrehaladott anyai életkor az első szüléskor (35 év felett); akut herpesz vagy hüvelyi nemi úton terjedő fertőzések.
A császármetszésre jelzett terhes nők esetében a beavatkozás nemcsak csökkenti a szenvedést, hanem megakadályozza az életveszélyes szövődményeket is.
A császármetszésnek azonban számos mellékhatása van. Először is, a hüvelyi szüléshez képest nagyobb vérveszteséggel, lassabb posztoperatív gyógyulással és csökkent posztpartum tejtermeléssel jár. Másodszor, posztoperatív szindrómákat válthat ki, amelyek hatással vannak a húgyúti, szív- és érrendszeri és légzőszervi rendszerekre, valamint a reproduktív szervek, például a méh különböző patológiáira, beleértve a méh metszés gyenge gyógyulását és az endometriózist. Harmadszor, kedvezőtlenül befolyásolhatja a későbbi szüléseket.
A magzatot illetően kritikus helyzetekben a császármetszés továbbra is hatékony eszköz a csecsemő életének megmentésére. Napjainkban a sebészeti és érzéstelenítési technikák fejlődése, a vérátömlesztés biztonságának javulása, valamint az antibiotikumok kifejlesztése és alkalmazása jelentősen javította a császármetszés biztonságosságát, így ez a módszer megbízhatóan biztosítja a magzat biztonságos világra jövetelét.
Ide tartoznak a rendellenes magzati fekvéses esetek, például a keresztirányú vagy farfekvéses fekvés, különösen akkor, ha a magzat lába lép be elsőként a medencébe, vagy a tartós occipitalis posterior fekvés;Dystocia, amikor a magzat leereszkedése a szülőcsatornán keresztül akadályozott; koraszülött placenta leválás vagy köldökzsinór prolapsus a magzat születése előtt; intrauterin magzati distressz vagy hipoxia, amely nem reagál a kezelésre; egyéb, hüvelyi szüléshez nem megfelelő állapotok. A császármetszés azonban számos hátránnyal jár az újszülött számára is.Először is, a kutatások azt mutatják, hogy a vaginális úton született csecsemők IgG-szintje hasonló az anyjukéhoz, míg a császármetszéssel született újszülöttek köldökzsinórvérében IgG-hiány mutatkozik. Az IgG az emberi szérum elsődleges immunglobulinnak számít, és az egyetlen antitest, amely az anyától a placentán keresztül átjut a magzatba. Az IgG-hiány elkerülhetetlenül csökkenti a csecsemő veleszületett ellenállóképességét, ezáltal növelve a betegségekre való hajlamot.
Ezenkívül a császármetszéssel született csecsemők hajlamosak a légzési distressz szindrómára. A méhen belüli fejlődés során a magzat tüdőjében amniotikus folyadék halmozódik fel. Vaginális szülés során ez a folyadék a légutakból nyomás hatására távozik. Császármetszéses szülés esetén a magzat másodpercek alatt kerül ki a méhből, anélkül, hogy ez a nyomás hatására távozna, így az amniotikus folyadék a tüdőben és a légutakban marad.Ez könnyen légzési nehézségeket okozhat az újszülöttnél, ami súlyosabb következményekkel járhat.
Figyelem: Legyen óvatos a császármetszés „utóhatásaival” kapcsolatban
1. A tüdőembólia előfordulásának növekedése
Általában a vaginális szüléssel világra hozott nők a szülés után egy nappal már természetesen tudnak járni.A császármetszéssel szült anyák egy része azonban a bemetszés fájdalmától tartva a szülés utáni első héten mozdulatlanul fekszik. Ez nagyon veszélyes, és növeli a tüdőembólia kialakulásának kockázatát. Az utóbbi időben egyre több ilyen jellegű klinikai esetet regisztráltak. Ji Xianghong elmagyarázza, hogy a szülés környékén az anya vérének viszkozitása természetesen megnő, ami lassítja a véráramlást. Ha a szülés utáni mozdulatlanságot zsíros ételek fogyasztása is kíséri, akkor nagyobb a mélyvénás trombózis kialakulásának kockázata. Ha ezek a vérrögök leválnak, akkor a tüdőembólia jelentős kockázatot jelent.
Külön figyelmeztetés: A császármetszés utáni aktivitás elengedhetetlen ennek a állapotnak a megelőzéséhez.
2. A császármetszés hegén történő terhesség kockázatai
Az utóbbi időben az Eastern Hospital befogadott egy császármetszés hegén történő terhességben szenvedő beteget, akinek sürgős beavatkozásra volt szüksége a veszély elhárítása érdekében. Klinikailag ez a szövődmény egyre gyakoribbá válik. Kockázatai megegyeznek a méhen kívüli terhesség kockázataival.
Császármetszéses heg terhesség akkor alakul ki, ha egy nő egy-két éven belül teherbe esik egy korábbi császármetszés után. A méhlepény a hegszövetbe ágyazódhat, ami súlyos vérzéshez vezethet a vetélés során. A terhesség megőrzésére irányuló kísérletek szintén nem tanácsosak, mivel veszélyeztetik a magzat életét.
Különleges figyelmeztetés: A császármetszésen átesett nőknek legalább két évig megbízható fogamzásgátlást kell alkalmazniuk ennek az állapotnak a megelőzése érdekében.
3. A császármetszés mint végső megoldás
Régen a császármetszést csak akkor végezték el, ha a hüvelyi szülés lehetetlen volt. Ma a helyzet teljesen megváltozott, sok nő akkor is császármetszést választ, ha a hüvelyi szülés lehetséges.Annak ellenére, hogy az orvostudomány fejlődése javította a műtéti biztonságot, továbbra is fennállnak olyan kockázatok, mint az érzéstelenítéssel kapcsolatos komplikációk és a magzatvíz-embólia. A csecsemőknél viszonylag gyakran fordul elő aspirációs tüdőgyulladás, és szülés utáni vérzés vagy medencei összenövések is előfordulhatnak. A császármetszés utáni felépülés általában lassabb. Ezért a hüvelyi szülés továbbra is a természetes szülési mód.