A pajzsmirigy rendellenességek előfordulási gyakorisága az általános népességben 7%. A 2-es típusú cukorbetegek körében ez az arány 12%-ra emelkedik, míg az 1-es típusú cukorbetegeknél még magasabb, 33%-os előfordulási gyakoriságot mutat. Ez azt jelenti, hogy az 1-es típusú cukorbetegek közül minden harmadik személynél pajzsmirigy-rendellenesség alakulhat ki.Klinikailag az 1-es típusú cukorbetegség gyakrabban társul hyperthyreosishoz, hypothyreosishoz és thyroiditishez, míg a 2-es típusú cukorbetegség gyakrabban kapcsolódik hypothyreosishoz és szubklinikai hypothyreosishoz. Következésképpen a cukorbetegeknél prioritást kell élveznie a pajzsmirigyfunkció szűrésének.
A cukorbetegek hajlamossága a pajzsmirigy rendellenességekre több tényezőből is eredhet: 1. Mind az autoimmun pajzsmirigybetegségek, mind az 1-es típusú cukorbetegség szervspecifikus, T-sejtek által közvetített autoimmun állapotok, amelyek közös immunpatogén mechanizmusokkal rendelkeznek.Ezenkívül a cukorbetegek katabolikus anyagcseréjének időszakában a pajzsmirigy follikuláris sejtjeinek energiafelhasználása károsodhat, ami a jódpumpa diszfunkciójához vezet. Ez a pajzsmirigy jódfelvételének csökkenését és a pajzsmirigy-stimuláló hormonra (TSH) való reagálóképesség csökkenését eredményezi, amelyek mindkettő hatással vannak a pajzsmirigy hormon szintézisére. 2. A cukorbetegséggel kapcsolatos anyagcsere-zavarok a tiroxin (T4) és a trijód-tironin (T3) szintjének csökkenését, valamint a TSH szint emelkedését okozhatják.Egyes tanulmányok szerint a cukorbetegségben megemelkedett inzulinszint stimulálhatja a pajzsmirigy szövet hiperpláziáját, ami a pajzsmirigy megnagyobbodásához és csomók kialakulásához vezet.
Érdemes megjegyezni, hogy a pajzsmirigy diszfunkciója fordítva is befolyásolhatja a cukorbetegek anyagcsere-egyensúlyát. Például a hyperthyreosis súlyosbítja a cukorbetegek glükózanyagcsere-zavarát, míg a hypothyreosis növeli a hipoglikémia kockázatát. Mindkét állapot növelheti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.
Ezért a cukorbetegeknél rendszeresen el kell végezni a pajzsmirigy működésének vizsgálatát, hogy a problémákat időben felismerjék és megfelelő kezelést kapjanak. Mindkét állapot katabolikus rendellenesség, amelyet emelkedett alapanyagcsere és fokozott katabolizmus jellemez. Ha a hyperthyreosis nem kontrollált, az étrendi korlátozások nem lehetnek túl szigorúak. A kalóriabevitelt 5–10 kcal/kg testsúlyhoz képest kell növelni a cukorbetegekhez képest, és fehérjében, nyomelemekben és vitaminokban gazdag ételekkel kell kiegészíteni.A vércukorszint szabályozása tekintetében a jelentős testsúlycsökkenést mutató betegek esetében inzulinkezelés ajánlott, még akkor is, ha az állapotot orális hipoglikémiás szerekkel is lehet szabályozni. Ezt a kezelést rövid távon kell alkalmazni, és az inzulin adagját fokozatosan kell csökkenteni, amint a hyperthyreosis hipermetabolikus tünetei enyhülnek.