Egyes szülők számára a minőségi korai oktatás egyenlő azzal, hogy gyermekeiket különböző speciális képzőintézményekbe íratják be. A zongora, a számolótábla, az angol nyelv és az írástudás a legnépszerűbb korai oktatási programok. Ezek közös jellemzője, hogy láthatóak az oktatási eredmények, ami könnyen ösztönzi a szülőket. A hír gyorsan terjed, így egyre több szülő „követi a tömeget”.
A korai oktatás nem szabad, hogy kizárólag az eredményekre összpontosítson, elhanyagolva a tanulási folyamat során szerzett ismereteket és tapasztalatokat.Vegyük példának a zongoratanulást: a minőségi korai oktatásnak a gyermek zenei ízlésének és zenei ismereteinek fejlesztésére kell összpontosítania. Ha a hangsúly kizárólag a technikai jártasságon és a készségek elsajátításán van, és a tanulás tapasztalati aspektusait elhanyagolva könyörtelenül a 8. vagy 10. fokozatú bizonyítvány megszerzésére törekednek, az könnyen oda vezethet, hogy a gyermek „fájdalmasan játszik az Örömódát”.
Valójában a közös tevékenységek révén kialakuló szülő-gyermek kötődés kiváló korai oktatást jelent.A szülői nevelési stílusok és az iskolai teljesítmény közötti összefüggéseket kutató hazai pszichológusok jelentős különbségeket találtak a kiemelkedő és az alulteljesítő gyermekek szülei között: az előbbiek a melegséget és a megértést részesítették előnyben, míg az utóbbiak a büntetést és a beavatkozást. Ez a különbség ellentétes eredményeket hozott: a kiemelkedő teljesítményű gyermekek bizalmat és biztonságérzetet fejlesztettek ki, szilárd jellem és tanulási szokások alakultak ki bennük; az alulteljesítő gyermekek viszont lázadó magatartást és kisebbségi komplexust fejlesztettek ki, nagyobb ellenérzést tanúsítottak a tanulás iránt és önbizalomhiányban szenvedtek.
Hosszú ideig a gyermekek kognitív és nyelvi fejlődése volt a fő hangsúly, míg belső érzelmi élményeik egészséges fejlődése nem kapott megfelelő figyelmet. Az intellektuális fejlődésen túl a korai oktatásnak hangsúlyt kell fektetnie arra is, hogy a gyermekek pozitív érzelmi élményeit teljes mértékben fejlesszék, ösztönözzék kezdeményezőkészségüket, aktív felfedezést és fejlődést támogassanak, és lehetővé tegyék számukra, hogy folyamatosan alkalmazkodjanak az új környezetekhez.
„A gyermekkor egy utazás, nem pedig verseny.” Tiszteletben kell tartanunk a gyermekek fejlődési ritmusát, szisztematikusan kell ápolnunk intellektuális növekedésüket, és koruknak és egyéniségüknek megfelelő korai oktatási környezetet kell teremtenünk számukra.
A gyermekek versenyelőnyének megteremtése nem abban rejlik, hogy másoknál korábban sajátítanak el több tudást a rajtvonalon, hanem abban, hogy a verseny kezdetétől fogva folyamatosan tanulnak és képesek felülmúlni másokat. A szülőknek inkább a gyermekek alapvető gondolkodási képességeinek és viselkedési szokásainak fejlesztésére kell összpontosítaniuk, megteremtve ezzel a fenntartható fejlődés alapjait.