Az egyik pillanatban még mennydörgő horkolás hallatszik, a következőben pedig már nem is hallani a légzés hangját – ez nem túlzás. Az alvási apnoe szindróma egy olyan állapot, amellyel egyre több kínai ember küzd, és amelyet köznyelvben kóros horkolásnak neveznek. Például a mennydörgő horkolás hirtelen abbamarad, majd hosszú szünet után puffogó kilégzéssel folytatódik, néha légszomjjal vagy fulladásos ébredéssel kísérve.Ma az alvással kapcsolatos légzési rendellenességekről, az horkolásról és az alvásminőségi problémákról fogunk beszélni. Mi az alvási apnoe szindróma? Az alvási apnoe egyetlen epizódját úgy definiálják, mint az orr- vagy szájlégzés tíz másodpercig vagy annál hosszabb ideig tartó leállását, amelyhez a kiindulási oxigénszaturáció négy százalékpontos csökkenése társul.Alvási apnoe szindrómát akkor diagnosztizálnak, ha az alvásmonitorozás óránként öt vagy több szünetet mutat, és a beteg nappali álmosságot és fáradtságot érez. A családtagok észrevehetik, hogy a beteg alvás közben levegő után kapkodva ébred fel. A betegség magas vérnyomással, koszorúér-betegséggel, stroke-kal, sőt cukorbetegséggel, pitvarfibrillációval, szívelégtelenséggel és kognitív károsodással is összefüggésbe hozható.Dr. Zhang Liqiang, a Pekingi Egyetem Harmadik Kórházának légzőszervi betegségek főorvosa szerint óránként öt apnoe, bármelyik tünettel vagy szövődménnyel együtt, megerősíti az alvási apnoe szindróma diagnózisát.
Nem minden horkolás jelent alvási apnoe szindrómát
Az alvási apnoe-ban szenvedő betegek horkolása egyértelmű jellemzőkkel bír: először is, rendkívül hangos. Másodszor, nagyon szabálytalan – szakaszos, hangereje ingadozó, gyakran több horkolás után megszűnik, majd tíz-több tíz másodpercnyi csend következik, mielőtt újra megújult intenzitással folytatódik, és ez a ciklus ismétlődik.
Mi minősül normális alvásnak?
Általában a normális alvásnak legalább két kritériumnak kell megfelelnie: Először is, elegendő időtartamúnak kell lennie. A 7–15 éves gyermekeknek 9–10 óra alvásra van szükségük; a 15–20 éves serdülőknek és fiatal felnőtteknek általában 8–9 óra; a felnőtteknek általában 7–8 óra; az időseknek kevesebb, általában 6–7 óra; a csecsemőknek és kisgyermekeknek lényegesen több, akár 10 vagy akár 20 óra is.
Másodszor, az alvás minőségének jónak kell lennie. Hogyan értékeljük ezt? Általában akkor tekintjük jónak az alvást, ha ébredéskor a fáradtság elmúlik, az elme tiszta, az energia szintje magas, a test teljesen kipihent, és az ember jól felkészült a munkára és a tanulásra. Ezek a pontok az alvás minőségének napi mutatóiként is szolgálhatnak.