A horkolás, orvosi nevén alvási apnoe szindróma, régóta széles körben normális alvási jelenségnek tekinthető, egyesek szerint bizonyos mértékben még a mély alvást is jelzi. A mindennapi életben a horkolók különböző korosztályokba tartoznak, bár túlnyomórészt felnőttek, és mindannyian ismerünk több horkolót a környezetünkben, ami teljesen hétköznapi jelenség.A horkolás azonban nemcsak súlyosan rontja a közelben lévők alvásának minőségét, hanem jelentős egészségügyi kockázatot is jelent, így komoly veszélyt jelent a jóllétre. A súlyos horkolás alvás közben ismételt légzésszüneteket okozhat, ami jelentős oxigénhiányhoz vezet az agyban és a véráramban. Ez hipoxémiához vezet, ami szív- és érrendszeri, valamint agyi érrendszeri betegségeket válthat ki, és jelentős egészségügyi kockázatot jelent.Kutatások szerint a 120 másodpercet meghaladó éjszakai apnoe epizódok jelentősen növelik a hirtelen halál kockázatát a kora reggeli órákban. Következésképpen a horkolás kézzelfogható veszélyt jelent az életbiztonságra.A legtöbb esetben az horkoló személyek légutai átlagosnál keskenyebbek. Ébrenlétben a garatizmok kompenzáló összehúzódása fenntartja a légutak átjárhatóságát, megakadályozva az elzáródást. Alvás közben azonban a csökkent idegi izgatottság az izmok ellazulásához vezet, ami a garat szövetének összeesését és a felső légutak elzáródását okozza.Amikor a levegő áramlik ezeken a szűkült területeken, turbulencia keletkezik, ami rezgéseket okoz, amelyek horkolás hangokat eredményeznek. Súlyos esetekben a horkolás mennydörgő lehet, és a légzés ideiglenesen leállhat.Másodszor, a horkolás súlyossága változó, és az intenzitás szintjén túlmenően az alapvető okok is eltérőek. Az egyszerű horkolást gyakran kedvezőtlen külső környezeti tényezők, rossz alvási pozíciók vagy túlzott fáradtság váltja ki. Ezeknek a tényezőknek a kijavításával általában helyreállítható a normális légzés. A súlyos horkolás azonban genetikai tényezőkkel, elhízással vagy alapbetegségekkel áll összefüggésben, és káros hatással van az egészségre.A súlyos horkolás és az egészségügyi problémák közötti összefüggés tagadhatatlan. Gyakran társul orrsövény-eltéréssel, megnagyobbodott mandulákkal, megnyúlt lágy szájpaddal vagy keskeny állkapocscsonttal. Az egyszerű horkolással ellentétben ez a típus hangos és visszhangos, szabálytalan, szakaszos hangokkal.Súlyosabb esetekben az érintettek éjszakai apnoéban szenvedhetnek, hirtelen izzadtan ülnek fel, és a végzet közeledtét érzik. Ezenkívül a tudósok arra figyelmeztetnek, hogy a tartós éjszakai horkolás valójában a demencia korai figyelmeztető jele lehet. Nyilvánvaló, hogy ilyen horkolás esetén azonnali orvosi konzultációra van szükség az alapbetegség azonosítása és a célzott kezelés megkezdése érdekében.
A kezelési módszerek jelenleg nem sebészi és sebészi módszerekre oszthatók, a hangsúly a komplex kezelésen van.A sebészi beavatkozás célja a légúti elzáródás csökkentése vagy megszüntetése, valamint a lágy szövetek összeesésének megakadályozása. A nem sebészi megközelítések közül az orr-CPAP (continuous positive airway pressure) a leghatékonyabb kezelés közepes és súlyos esetekben, amely a betegek többségénél kielégítő eredményeket hoz. Bár gyógyszeres kezelési lehetőségek is léteznek, hatékonyságuk továbbra is vitatott és nem egyértelmű. Ráadásul az ilyen kezelések gyakran járnak mellékhatásokkal, és csupán enyhítik a tüneteket, nem pedig gyógyítják a betegséget.Emellett a napi gondozás is rendkívül fontos: válasszon közepes keménységű párnákat a pihentető alvás elősegítése érdekében, tartson könnyű étrendet, tartózkodjon a dohányzástól és az alkoholfogyasztástól, ha túlsúlyos, akkor tartsa karban a súlyát, és rendszeresen végezzen testmozgást. Összefoglalva: a szokásos horkolás nem vehető könnyedén.Az enyhe horkolás egészséges életmódbeli változtatásokkal enyhíthető, míg a súlyos esetekben érdemes egy jó hírű kórházban kivizsgáltatni magát. A kezelésnek a konkrét diagnosztikai eredményeken alapuló orvosi tanácsokat kell követnie. A betegség elhanyagolása annak súlyosbodásához vezethet, ami súlyos szövődményekkel járhat, mint például pulmonális szívbetegség, légzési elégtelenség, magas vérnyomás, aritmia vagy miokardiális infarktus.