Az anyagi életszínvonal emelkedésével az emberek egyre intenzívebben törekednek az egészségre. A masszázs, mint fizikai terápiás és wellness gyakorlat, egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ugyanakkor sokan jelentős tévhiteket táplálnak a masszázzsal kapcsolatban: hogy a nagyobb nyomás nagyobb hatékonyságot eredményez, és hogy a nagyobb fájdalom jobb eredményeket jelent. Kezdetben az emberek gyakran kellemetlenséget éreznek a masszázs alatt, de mégis élvezik. Egy idő után azonban a nyomást elégtelennek, a kényelmet pedig csökkenőnek érzik.Valójában ez nem a csökkent nyomásnak köszönhető, hanem annak, hogy az intenzív külső erő helyi izomfáradtságot okozott, csökkentve az izmok rugalmasságát és a fájdalomérzékenységet.
A masszázs hatékonysága a testfunkciók szabályozásában és a betegségek kezelésében nemcsak a releváns meridiánok és akupunktúrás pontok stimulálásából fakad, hanem abból is, hogy ez az erő gyengéden éri el a célterületet. Ez a megközelítés lehetővé teszi a testnek, hogy alkalmazkodjon és elfogadja az erőt, elősegítve a jótékony szabályozást.A masszázst négy alapelv irányítja: egyenletesség, gyengédség, határozottság és folytonosság. Ezek közül a gyengédség a legfontosabb, amely megkülönbözteti a masszázst a test számára elviselhetetlen, durva, nem alkalmazkodó „külső erőszak”tól. Így csak akkor érhető el maximális terápiás hatékonyság, ha a technikák a határozottságot gyengédséggel ötvözik. Az erő túlzott hangsúlyozása gyakran sérüléseket okoz a pácienseknek, nem gyógyítja, hanem súlyosbítja az állapotot.Zhang Jiebing, a kínai Ming-dinasztia neves orvosa, művében, a The Classified Canonban, élesen bírálta azokat a gyógyítókat, akik durva erőt alkalmaztak a masszázs során. Figyelmeztetett arra a tévhitre, hogy a technikáknak erőteljesnek kell lenniük, vagy hogy a hatékonyság érdekében fájdalmat kell okozni. A masszázzsal kapcsolatos másik gyakori tévhit a fájdalomcsillapításra alkalmazásának időzítésével kapcsolatos.Egyesek fájdalom jelentkezésekor azonnal masszázst kérnek, mert úgy vélik, hogy a korai beavatkozás hatékonyabban szünteti meg a kellemetlen érzést. A valóságban azonban akut fájdalom esetén – különösen, ha a helyi szövetek jelentősen kipirosodnak és megduzzadnak – a masszázst kerülni kell. Ellenkező esetben akut myofasciális gyulladást okozhat, súlyosbítva az állapotot és meghosszabbítva a fájdalom időtartamát.
Összefoglalva: a masszázs hatékonyságát nem a fájdalom jelenléte vagy hiánya alapján kell megítélni. Általában, ha a masszázs helyi melegséget vagy lágyulást okoz, enyhe izzadással, arcpírral, böfögéssel vagy puffadással kísérve, ez azt jelzi, hogy a stimuláció hatékony szintjét elérték. Végül emlékeztetjük az olvasókat, hogy masszázst elsősorban kórházi fizioterápiás osztályokon vagy jó hírű, professzionális masszázsszalonokban kell igénybe venni. Semmilyen körülmények között ne forduljanak képzetlen, kis léptékű masszázsszalonokhoz!